Border War 8 – The Warchief

Fél éve vártuk április végét, hogy idén is meglátogathassuk Bela pod Bezdezem-t és részt vehessünk az éves airsoft-fesztiválon.

Idén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Border War, én másodjára vettem részt rajta. Ahogy tavaly, idén is a Task Force színeiben játszottam, és kicsit nagyobb magabiztossággal álltam hozzá az egészhez. A tavalyi csapatunkból sajnos nem tudott eljönni mindenki, és a fórumokon is sorra mondták le a résztvevők az idei szereplést. Félő volt, hogy nagyon kevesen leszünk, de mi játszani akartunk, és már csak dacból is jól akartuk érezni magunkat. Sikerült.

A szerda éjféli indulást keresztbe húzta pár közbejött program, de csütörtök délelőtt nekivágtunk a közel 7 órás kocsikázásnak. Egész pontosan 1220 körül foglaltuk el a nyári napsütéstől finom forróságban úszó autót. Tavaly négyen egy escortban úgy néztünk ki mint akiket gyárilag beépítettek, mindenhol táska, fegyver és mellény. Ehhez képest idén hárman egy kicsit nagyobb kocsiban az összes cuccunkkal együtt kényelmesen elfértünk, jól indult a dolog. Budaörsön természetesen megálltunk a Mekiben, ahol sajnos képtelenek felvenni normálisan a rendelést, de ezen most lépjünk túl. Irány a pálya!

IMAG1310Mindenkinek kezdett eszébe jutni, hogy miket hagyott otthon: fényképezőgép, kártya, kalapács(- Nem, azt betettem!). Este lesz mire odaérünk… (Anno Erdélybe mentünk egy játékra (Overload), és valamikor hajnalban érkeztünk meg. A vadőrön(?) kívül senkit nem találtunk, és ő se beszélt semmi ismert nyelven. Elkezdtük a korom sötétben, lámpák fénye mellett felverni a sátrat. Reggelre előszállingózott pár szervező valahonnan, és közölték, hogy  rossz helyre építkeztünk. Délelőtt volt mire sikerült mindent felépíteni. Vicces volt.)
Itthon még utoljára megálltunk tankolni valahol Móvár környékén. Rövid ideig kételkedve méregettük az 500 forintos kávé árakat, majd inkább elindultunk. Később a cseh autopályán óriási felújítások és torlódások fogadtak, két sávból kialakított három sávos úton cikáztunk a kamionok közt.

Csütörtök

1837-re megérkeztünk Bela pod Bezdezembe, a sárga mellényes úriembertől kaptunk egy kedves utasítást, miszerint a világ végén parkoljuk le a kocsinkat, mert ott még van hely, a parkoló tele van. Megnyugtattuk, hogy gyorsan lepakolunk aztán máris továbbállunk, ami varázsszóként hatott, mert beengedett a parkolókhoz. Nem hazudott, tényleg sok kocsi állt már ott akkor, de sikerült találnunk egy tökéletes placcot a bejárat mellett. Irány a kronó és a regisztráció. Egy előnye volt annak, hogy nem a csúcsidőszakban érkeztünk meg, senki se állt előttünk a kronónál. A regisztrációs sátor mellett már javában ment az eszem-iszom. Sör és kolbász, pont mint egy fesztiválon, csak a bömbölő zene hiányzott. Elnézegettük a külföldi kollégákat, és örömmel állapítottuk meg, hogy a mi hasunk nem is olyan nagy. Sokan már akkor teljes menetfelszerelésben, egy vagy két fegyverrel mászkáltak, biztos nagyon taktikálnak érezték így magukat. A ruházatok terepmintája egész széles spektrumot mutatott. Totóztunk, hogy mi, mi lehet. Ez később, célpont azonosításnál okozott is gondokat. A TF tábor ugyanott volt ahol tavaly, az előttünk érkező magyar kollégák fenntartottak egy helyet a sátrunknak. A rutinszerűnek gondolt sátorállítás kicsit hosszabbra sikerült, de sötétedésre megvoltunk. Ahogy eltűnt a nap megérkezett a hideg. Tavaly első napon húsz perceket tudtam csak aludni, és a többi éjszakán is csak az izofóliának köszönhettem, hogy nem fagytam össze, ezért idén vittem egy 0°C-ig komfortos hálózsákot, amit egyáltalán nem bántam meg. Hallottunk híreket miszerint idén a századnak volt egy finn szakasza is akik valahol az erdőben éjszakáztak, és annyi cuccuk volt összesen amit elbírtak.

Péntek

Reggel 0800 ébresztő, mosakodás, kávé, pakolás. Nem volt időnk előző nap összekészíteni a felszerelésünket, így kicsit kapkodnunk kellett. 0900-kor kezdődött a ceremónia, előtte Victorinox tartott gyors eligazítást, hogy ne rántott hús alakzatban jelenjünk meg. Drill Sergeant Sparco idén is hozta a formáját, tuti gyakorolta otthon ezeket a mozdulatokat, igazi showmen.

IMAG1387Tavaly a ceremónia közben elkezdtek hullani az emberek az égből, persze ejtőernyővel. Szerintem idén is mindenki ezt, vagy valami hasonló attrakciót várt, de elmaradt. Két helikopter ugyan elhúzott a fejünk felett, de vissza már nem jöttek.

IMAG1377A gyarapodó tömegben voltak emberek mindenhonnét, Németország, USA, Belgium Franciaország, Anglia, Románia… és még a Fülöp szigetekről is. Tamaddal akkor találkoztam, mikor a szakaszukat (K-1) keresték. 16 órát utaztak a játékra. Általában Bergetre szoktak járni, de idén kipróbálták a Border Wart is. Igazi dopping, hogy mennyire összeköti az airsoft az embereket.

IMAG1391

Közben berobogott a Pandur II, rajta a Commander. Mondott pár biztató szót a megafonban, ami elég halk és érthetetlen volt ahhoz, hogy hozzánk már ne érjen el. Ezzel vége is ért a show. Tavaly jobb volt. Töprengeni viszont nincs időnk, mert már meg is volt a parancs, irány a pályát átszelő út túloldala. Igen, a pályát kettévágja egy polgári forgalmú út, ami a játék ideje alatt is használatban volt. Sőt egy katonai bázis is van középen, ahol nem nagyon illik nézelődni, lövöldözni meg egyenesen tilos. Az úton semmi fennakadás nem volt, rengeteg időnk volt nézegetni a tájat, amiben bőven lehet gyönyörködni: fenyőerdők, dombok, friss levegő.

IMAG1453
Alig valamivel kettő után megérkeztünk a FOB-ra, ami igazából egy tisztás volt, pár sátorral. Három bejáratánál kapuőrség állt, de semmi komolyabb infrastruktúrával nem rendelkezett.
Rövid megállás után megkaptuk a parancsot. Biztosítanunk kellett a Cloudy Peak felöli stratégiai pontokat, így megindultunk. Még Totem Hill előtt kiszúrtuk, hogy a milícia tőlünk 150-200 méterre jobbról került, és haladt a FOB felé. Ez jóval lőtávon kívül volt, így rádión jelentettük a hírt a FOB-nak, majd haladtunk tovább parancs szerint. Nem kellett sokat menni, mert Mappleton Cannery-nél belefutottunk egy másik csapatba. Valaki imád puffogtatni, és ezt tartja a “jó” játék mércéjének, de ide már a környezetért és a feelingért is érdemes volt kijönni. Persze nem bántam, hogy használhatom a Krytacet. Az ellenfél később két irányból is segítséget kapott, így a többszörös túlerőt csak hátráltatni tudtuk, lassan körbevettek minket, és szépen elfogytunk.
Egy ilyen volumenű milsim játékon már összetettebb a medic rendszer mint a hétvégi játékokon itthon. Minden szakaszban dedikált medic van. A sebesült egy számot mondd 1-40 között, amiből a medic, a nála lévő táblázat alapján megállapítja a találat súlyosságát. Ha nem kaptál halálos sebet, ki kell várnod a 10-30 perces pihenőidőt, ami alatt nincs beszéd, se harc, se semmi; épp az életedért küzdesz, szóval nem kalimpálsz. A sebesülésnek lehetnek maradandó hatásai, komolyabb sérülés esetén az adott végtagodat sínbe kell rakni, és nem használhatod amíg kórházba, vagy a HQ-ra vissza nem érsz.

IMAG1449
Az egy órás visszaálló után már csendesebben telt az időnk, kapuőrséget kaptunk a FOB-n. Egyik-másik járőrcsapat nem tért vissza, így tudtuk, hogy a környező erdő még tele van milicistákkal, de támadni nem támadtak. Sparco volt a FOB-n a műveleti parancsnok, néha körbejárkált, és az egyik ilyen alkalommal közölte velünk, hogy 1830-ig mi vagyunk őrségben, utána zárjuk a boltot, és megyünk vissza a táborba, este nincs játék ezen a területen. Körülbelül ennyi is történt ezután.
Éjszakai játékra többen előszedték az éjjellátójukat. Mi inkább a hálózsákot céloztuk meg, miután a mobil wc-kig is csak fegyverrel engedtek ki a kapun. Na igen, a wc-k… biztos van valami költői abban, mikor a reménytelenül létszámhiányban szenvedő árnyékszékek ülőkéjének szintje fölött, kikandikál az utoljára arra járt vendég végterméke. Talán egy gyakoribb szippantás, vagy több mobil wc oldana ezen a feszültségen. Persze mondhatjuk, hogy ez milsim, ássuk el! A gond, hogy Sparco a ceremónia alatt mindenkivel világosan közölte, hogy ásni tilos, mert csak 30 centiméterig van aknamentesítve a terület…

Szombat

Reggel a szokásos körök, hideg idő, meleg kávé, gyors készülődés. A parancs már várt minket, biztosítani a Cattle Ranch-et. Az útvonal eleje ugyanaz. Merry Hill tetején azonban találkoztunk a Phoenix Corporation egy csapatával. Zsoldosok lévén, annak a pártján álltak, akik többet ígértek, de akkor épp semlegesen bámultak ránk, így nem volt gond. Az egész inkább egy kirándulás volt a célig, az idő szép volt, a hely csodálatos stb. stb…. haladjunk.
Megérkeztünk a farmig, ahol be kellett volna ásni magunkat, de alig hogy elkezdtük építeni a fedezékeinket, a milícia már a nyakunkon is volt. Páran versenyt futottunk a bal szárnyon az ellenséggel, próbáltuk oldalba kerülni őket, de belefutottunk a milícia másik szakaszába. Csodás, két oldalról fogtak minket, ráadásul eléggé el is szakadtunk a főerőnktől. Sajnos hiába viteleztük ki jól a manővert, ha az eredetileg volt hülyeség. Satuban voltunk mélyen az ellenfél oldalában, összeroppantottak minket. Szerencsére csak néhányunkat érte találat, de a többiek közben kialakítottak egy védvonalat.
Összeszedtük a halottainkat és visszasétáltunk a HQ-ra. Útközben egy kanyar erejéig eltévedtünk, elég gáz, hogy ilyen szinten van a térképolvasásom, de arra fogom, hogy nem volt iránytűm, és a nap állásából saccoltam meg az égtájakat. Később találkoztunk egy quados szervezővel, aki megerősített minket, hogy a legrövidebb úton haladunk a Task Force táborához. Hátul a csomagtartóján utazó kisgyerek láthatólag nagyon élvezte az egész akciót, meg a katonásdit játszó sok felnőttet.

IMAG1505
Az út a Falun keresztül haladt kár, hogy összesen annyi időt tudtunk itt tölteni míg átvonultunk Mindenki kapott egy opcionálisan teljesítendő kis küldetést, ezért elvileg plusz pontokat kaphattunk volna, de ahogy mondtam, idén ez a rész kimaradt a magyar kontingensnek. 1215-re visszaérkeztünk.

IMAG1523
Legalább egy óra pihenés várt ránk, a század többi fele pedig még kinn volt, ezt kihasználva Grex-szel elindultunk az IDF-es (Israeli Defence Force) srácokhoz. Elég fura fejviseletük volt, és full OD ruházatban mászkáltak, ami elvileg a milícia dresskódjához tartozott. Ennyi bőven elég volt nekünk, hogy nekik szegezzünk pár kérdést. Épp kapuőrségben voltak, így míg páran pásztázták a nagy semmit, kettőjükkel elbeszélgettünk. Kiderült, hogy nem egy csapat, csak a BW idejére álltak össze a dresskódjuk miatt. Egy részük Hollandiából jött, de akikkel beszélgettünk magyarok voltak. Ez nagyjából a beszélgetés 20. percében derült ki, amin jót mosolyogtunk, kicsi a világ =). Ezután magyarul folytattuk tovább a csevejt, és főleg a magyar srácok dolgairól kérdezgettünk. Mind a kettőjüknek van ilyen-olyan kapcsolata Izraellel, és tetszik nekik ez a világ, és gear. Próbálnak autentikusan öltözködni, mind az M4 variáns, mind a ruházat amennyire lehet megegyezik az eredetivel. Ezért is hordhatnak OD-t TF oldalon, mivel létező reguláris erőt mímelnek. A “mitznefet” vagy “bohóc sapka” is egy rendszeresített felszerelés az IDF-nél, megtöri az ember sziluettjét, és ezért egész jó álca. A nadrágjukon lévő ragasztószalag csíkoknak is pofon egyszerű a magyarázata; mindig kéznél van.
Közben megjöttek a többiek, és velük a milícia. Kiderült, hogy a Bravo, Kilo és Foxtrott század leradírozta (Murderf*cked, ahogy egy ír kolléga megjegyezte) a Greyhound Defence táborát, amire ők nagyon megorroltak, és most próbáltak visszavágni. A játék során nem állt meg az élet. Nagy erőkkel támadtak, két Juggernauttal próbálták megtörni a védelmet, sok embert vesztettünk, de lényegében nem tudtak mit kezdeni az egész táborral.

IMAG1531
1705-kor elindultunk az esti küldetésre, természetesen neki állt esni. Alig tíz perc után csapdába sétálunk, és a csapat harmadát ahogy kell le is sorozták. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy az ellenfél áttáborozott hozzánk, nem lehetett kilépni a táborból úgy, hogy ne legyünk lőtávban… Gyorsan reagáltunk, felvettünk egy védekező zónát, és akit lehet behúztunk és meggyógyítottunk. Közben a bal és a jobb szárnyon is előrébb nyomultunk, hogy ne tudjanak minket körbezárni. A bal oldalon sikerült egy kicsit megnyomni őket, de már egyértelmű volt, hogy visszavonulnak. Ketten felháborító nyugalommal sétáltak visszafele, épp a lőtávom határán, de nem tudtam őket üldözni, mert így is eléggé elszakadtam. A védőzónát még egy darabig tartottuk, amíg mindenkit össze nem szedtünk. A halottak visszamentek a táborba, a többiekkel elindultunk. Ezúttal kb. 50 méterre a csapat előtt felderítőként haladtunk. Próbáltunk nagyon óvatosak lenni, de alig 100 méter után a sűrű bozótból jól belátható tisztás lett. Elértük a megjavítandó olajkutat, ami nem csak rossz volt, de az “alkatrész” se volt a helyén, amit a kinevezett mérnökünknek kellett volna beszerelnie.
Annak ellenére, hogy látszólag potyára kirándultunk ide, az idő valami fenomenális volt. Igaz esett, de ettől csak frissebb volt a levegő, és a táj valami elképesztő látványt nyújtott. Nincs fénykép vagy videofelvétel, ami átadná azt az érzést, mikor egy fenyvesben, valahol a semmi közepén épp a következő objektumig haladtok, és minden zörgés, mozgás mögött egy egész regimentnyi ellenfelet sejtesz. Négyen indultunk alkatrészért a következő “kútig”. Soha lassabban nem telt el 5 perc, amíg a mérnök leszerelte a piros szalagot, ami az alkatrészt képviselte. Közben megtámadták az olajkútnál várakozó többieket ÉS a HQ-t is. Az utóbbi mondjuk nem lepett meg, a milíciának úgy fest semmi jobb dolga nem volt, mint a táborunkat piszkálni. Gyors szerelés az olajkútnál, aztán erőltetett menet vissza  a táborba. Mire odaértünk, már csak kisebb csapatok maradtak az ellenséges erőkből, de őket értelem szerűen hátba támadtuk. A szétzilált egységek között kiszúrtam két távolodó alakot, akik ugyanúgy teljes nyugalommal sétálgattak, mint pár órával előbb a társaik. Ami ezután volt, nem tartozik a legtaktikusabb lépéseimhez, vérszemet kapva lenyomtam egy 80 méteres gátfutást az erdőben, miközben folyamatosan kisebb sorozatokkal kínálgattam a visszavonuló párost. Mikor az elsőt eltaláltam és megfordult, csak röhögni tudott, ahogy (ordítva?) rohantam utánuk. Miután a másodikat is kilőttem, olyan mennyiségű adrenalin folyt az ereimben, hogy szinte bizsergetett. Az esőfelhők szürkére mostak minden színt, a vízálló ruhák miatt a dresskódok totál felborultak. Az egyik TF csapat kiszúrt, és mivel egy pillanattal azelőtt még ellenség állt ott ahol most én, rám fordultak. Nekem már célon volt a Krytac, így csúnya vége lett. Közben egy ellenséges Juggernaut is körözött körülöttünk, amit az emberek csak azután konstatáltak, hogy kilőtte őket. Szó szerint volt egy srác, aki 7 másodpercig szemezett a járművel, hogy “Most mi van?”, mire kapott egy kisebb sorozatot. Elképesztő, hogy egy kis káosz mennyire meg tudja zavarni az embereket, azon se lepődtem volna meg, ha valaki sikongatva rohangál fel-alá. Azt viszont tényleg nem értem, hogy minek lőnek egy olyan célpontot, amit kizárólag javelinnel lehet kilőni?

IMAG1539
1950-kor beballagtunk a táborba, a küldetés sikerrel zárult, és senki sem veszett el. 2030-ig készültségben voltunk, de az emberek nagy része már elfáradt. Bennem még dolgozott az adrenalin, így ahelyett, hogy levettem volna a mellényt, inkább betáraztam. Gyorsan sötétedett, és jött az újabb támadás. A nyugati kapu egy út mellett állt, ami után azonnal kezdődött az erdő. Szórványos tüzet kaptunk, de semmi érdemleges nem történt. Éjjellátóm nem volt, a lámpa mellett meg, csak a fák ágairól visszaverődő fényt láttam. Minek jöttek ide a milicisták esőben, éjjel, ha igazából nem is támadtak? A rajból a többiek már leszerszámozták magukat, én viszont kimentem a sötétbe. Az erdő melletti tisztást figyeltem egy darabig, ahol mintha valami mozgott volna. Épp a mozgás mellett sétált el egy rajunk, de nem vettek észre semmit. Megvilágítottam nekik a célt, elküldtem egy sorozatot a kiugró két ellenfélre, de ha ez nem lett volna elég, a csapatunk is megsorozta őket. Az erdő szélén haladtam tovább. Lépések, reccsenő gallyak, valaki, mozgott nem messze tőlem. A kapunál a lövöldözés csak elterelés volt, valaki szépen oldalba akarta kapni az őrséget. Lassan és lekuporodva haladtam, mert az erdőből kifelé nézve az égbolton még kirajzolódhatott a sziluettem. Még tovább figyeltem, nem akartam egy szélben ringó ágra lőni, és ezzel elárulni a helyzetem, csak egy esélyem volt. Kiszúrtam az emberem, két fa között amennyire lehet próbáltam tiszta célt találni. A lövés előtt felcsaptam a lámpát, szegény megfeszült mint egy őzbak, szinte láttam a csalódást az arcán, de ez egy játék, és ott, akkor én voltam a jobb, rádupláztam. A háttérben észrevettem, hogy többen is vannak, gyorsan helyet váltottam. A szívem megint csak a torkomban volt, többen voltak, és tudták, hogy ott vagyok. Elkezdték lőni az előző pozíciómat, de én csak vártam és figyeltem. Valaki fészkelődni kezdett pár méterre tőlem, egy fa alatt, de még mindig csak vártam. Biztos voltam benne, hogy már csak egy-két lövésem van mielőtt kiszúrnak. Egy földig érő ág pont eltakarta a feltételezett célpontot, de egyszer csak meghallottam a tépőzár hangját, kiugrottam és rálőttem. Vagy ő, vagy valaki mellette szintén rám lőtt, így dupla találat lett, de elégedetten raktam fel a villogót. Nagy mosollyal az arcomon mentem vissza a táborba, tökéletes befejezése volt ez az idei Border Warnak.

Vasárnap

Reggel a fagyos idő, és az előttünk álló 7 óra kocsikázás tudata gyorsan nullára csökkentette a játékkedvünket. A század, sőt a tábor többsége már pakolt. Elvileg délig tartott a játék, de inkább mindenki sietett haza. A szervezők még figyelmeztetettek minket, hogy aki nem játszik, vegye fel a találatjelzőjét, mert az ellenfél a tábor szélén lövöldözik, és nemsokára bejönnek.
Pakolás közben elkezdett esni a hó, pici jégdarabok hullottak az égből. A tábor kapuját már elbontották mire bepakoltunk a kocsiba. Kint még beugrottunk a shopokhoz, mert addig nem volt rá időnk, hogy körülnézzünk. Nem nyűgözött minket le a látvány, lehet későn értünk oda. A sörstandok már zárva voltak, és nem nagyon volt már mit nézelődni, így kocsiba szálltunk és elindultunk haza.

Szerintem még mindig érdemes eljönni a Border Warra. Mondhatjuk, hogy romlik a színvonal, hogy újra és újra előjönnek ugyanazok a problémák, de attól még jó a rendezvény. Bár komoly felszerelést igényel, főleg a zord időjárás miatt, azért megéri eljönni. Kell bizony a jó bakancs, az esőálló ruházat, a hálózsák, a sátor… El kell jönni és meg kell nézni, hogy milyen ennyi emberrel játszani, hogy együtt játssz a többi magyar játékossal. Nem csak veteránoknak szól ez a játék. Mi jövőre is megyünk.

Neked mi a véleményed az idei Border Warról?

További képek: https://www.flickr.com/photos/140590003@N04/albums/72157667656675602

IMAG1602

Vélemény, hozzászólás?