TOKYO MARUI L96 AWS

Ha laikusként állunk neki „mesterlövészpuskát” választani, szinte garantáltan rosszra fogunk rábökni a webshopok kínálatából. Ennek egyszerű matematikai okai vannak: többségük teljesen alkalmatlan a feladatra. Még a drágább fegyvereknél sincs garancia arra, hogy hasznos holmit kapunk a pénzünkért. A kevés kivétel közül (változatlanul) a 2004-ben megjelent, csúnyácska Tokyo Marui VSR számít etalonnak, így talán nem meglepő, hogy kíváncsi voltam 2009-es utódjára…

A cikk eredeti szerzője Trasher, és a 6mm.hu oldalon jelent meg. A szöveget betűhűséggel és tomeKK engedélyével közöljük le. Köszönjük!

 

8ee107fb8e11fa27c5eb0c84c03d7dff_L
Jómagam 2006 óta használok VSR-t, melyet eléggé lelakott állapotban vásároltam sokadik, nem túl hozzáértő gazdájától. A puska azóta is remekül működik, pontosabb és megbízhatóbb airsoft eszközzel sosem találkoztam. (No persze ez a konstrukció sem makulátlan, bőséggel találunk benne kisebb-nagyobb hibákat.) Szóval, amikor hírét vettem, hogy az új Marui többé-kevésbé VSR alapokra épül, annak dacára megrendeltem, hogy nem rajongok az L96-ért…

Szeppukut a marketingeseknek!

A japán airsoft gyártók gyakran a józanész határáig szemellenzősek, csak a hazai piaccal, saját ködös elképzeléseikkel törődnek, fittyet hányva arra, mi történik a nagyvilágban. Másképp nehezen magyarázható, hogy a Marui miért éppen az Accuracy International L96 (AW/AWS) bőrébe bújtatta új üdvöskéjét, amikor a kínai klóngyárak révén ez volt az utóbbi évek legközhelyesebb, nyakló nélkül ontott puskája. Ezt talán még bocsánatos bűnnek tartottam volna, ha nem egy „fapados” replikával, hanem mondjuk a takarosabb külsejű L115A3 változattal, vagy urambocsá, egy behajtható válltámaszos, MARS-szerelékkel megfejelt példánnyal rukkolnak elő. Szóval fantáziából, kreativitásból elégtelen!

Kezdjük azzal, mik a fontosabb változások a VSR-hez képest:

– Realisztikus tárak, tárelhelyezés
– Realisztikus(abb) BB adagolás
– Nagyobb tárkapacitás (40db BB)
– Minden BB betöltésre kerül (nincs kipotyogás)
– Hosszabb belső cső (500mm)
– Könnyebben állítható (tárcsás) hopup
– Zárra szerelt biztosító, elsütőbillentyűt és felhúzókart is blokkolja
– Állítható magasságú és hosszúságú válltámasz
– Szíjkarikák mindkét oldalon
– Eltávolítható bipodtüske
– Extra bipod rögzítési pont
– Állítható sütés

Talán az állítható sütés kivételével semmit sem látunk, ami a pontosság szempontjából fontos volna. A reklámokban a realisztikus tárelhelyezést és töltőrendszert tüntették fel nagy-nagy újdonságnak, bár a tárcserék gyakoriságát tekintve (pláne a megnövelt tárkapacitás mellett) ez meglehetősen sokadrendű dolog egy mesterlövészfegyvernél.mix

Első benyomások

Vegyük szemügyre kívülről a puskát. Az L96 AWS jó súlyelosztású, a felhúzókar akadálytalanul jár. A tárak precízen, lötyögés nélkül illeszkednek az acél tárfészekbe. A tártest szintén acélból van. Az agyazás műanyaga olcsó, kopogós, túlságosan sima felületű és könnyen karcolódik. Kissé lehangoló, amikor a Classic Armynak sem esik nehezére ennél realisztikusabb műanyagokat alkalmazni. A fém alkatrészek felületkezelése a szokásos Marui minőség, ám hamar kopni kezd.

Az agyazás alján található hopup-tárcsa kellemesen nagyméretű és süllyeszett. Óramutató járásával megegyező irányba tekerve kb. 24 lépésben növelhetjük a hop-hatást. Szorosan illeszkedik, nincs holtjátéka, a fokozatok állítása közben a szerkezet diszkréten kattan egyet-egyet. A VSR-rel ellentétben kizárt véletlenül elállítani, illetve az óra számlapját idéző tárcsán gyerekjáték a helyes beállítást megjegyezni, bejelölni. Szintén előny, hogy a szerkezet a fegyver aljára került, a régi megoldás a lecsapódótt párát, esővizet egyenesen a hopup-szerkezetbe vezette.

1x

A hopup állítószerkezete önálló egységet alkot
A hopup állítószerkezete önálló egységet alkot

Az agyazás végén, a gombnyomással kioldható bipod-tüskét a legjobb, ha magunk távolítunk el, mielőtt elveszítjük (a bipod amúgy is csak dekorációnak jó ezeknél a fegyvereknél). Ennek ugyanaz a problémája, mint a tárrögzítő karnak – kissé gyenge rugóval van szerelve. A manuális biztosítót közvetlenül a felhúzókar mögött találjuk. Hátrahúzott állapotban nemcsak az elsütőbillentyűt, hanem a felhúzókart is blokkolja. Az utóbbi az L96 AWS leghasznosabb funkciója – a VSR-nél gyakran előfordul, hogy kúszás-mászás, szíjon hordás közben a felhúzókar felcsapódik, ami adagolási hibához vezethet (pl. 2-3 BB csőre töltése). Az L96-tal nyugodtan túrhatjuk a bozótot, a biztosító megvéd minket ezektől a malőröktől.

A válltámasz hosszát betétek hozzáadásával-eltávolításával idomítjuk testalkatunkhoz – hasznos dolog, ellentétben az állítható magasságú pofadékkal, ami rögtön útban lesz, ha alacsony távcsőszerelékkel akarjuk használni a puskát (márpedig a józanész a lehető legalacsonyabbat diktálja). A csőtorkolat mélyre süllyesztett és menettel ellátott – nem sok előnyét látjuk azon kívül, hogy a koszt, törmeléket remekül összegyűjti. Esetleg ide csavarhatnánk azt a mini-hangtompítót, amit a Marui az L96-hoz kínál, de az inkább csak ront az összképen.

Sok volt a szaké!

Nézzük meg alaposabban a realisztikusnak szánt tárat és a töltőszerkezetet. Mi ebben az újdonság? Ha megfordult már a kezünkben néhány olcsó „springes” pisztoly vagy puska, akkor semmi. A forgó-tolózáras fegyverek rugós replikáinál azonban (felépítésük folytán) ritkaság az ilyesmi. A Marui L96 AWS az éles flinta .308 Winchester kaliberű változatát imitálja, a tár ennek megfelelő méretű, kivehető, és a korrekt helyen található. A rugós L96-osok közül az egyetlen, ami ezzel büszkélkedhet. Véssük fel tehát egy pirospontot a realisztikusságért – aztán egyből vonjuk is le a 40db BB-s tárkapacitásért.

Ha valakinek ez elegendő a boldogsághoz, akkor az új tárak ki-be rakosgatása, töltése-ürítése közben talán kissé elkomorodik. Nekem az a benyomásom támadt, hogy nyugdíjazás előtt álló, részeges alkalmazottak, esetleg az igazgató kedvenc, airsoftot sosem játszott unokája tervezte őket. Első pillantásra minden rendben levőnek tűnik, azt leszámítva, hogy a BB-ket nem fentről, hanem elölről kell betölteni. A tár tetején csak egy keskeny, hosszúkás nyílást találunk – az adogatószerkezet ezen keresztül lökdösi a lövedékeket előre.

Tár szétszedve, jól látható az adagolás szöge
Tár szétszedve, jól látható az adagolás szöge

Az első gond a tárak megtöltése közben adódott. Kb. 8-10 darab Maruzen .29 Super Grandmaster után (a világ egyik legjobb minőségű BB-je) a tár megszorult, és jelentős kézi erővel sem lehetett a következőt begyömöszölni. Madbull .40-essel próbálva, több ki-betárazás után is változatlan volt a helyzet. Mi a fene? A töltést csak egy keskeny szerszám segítségével (svájci bicska lapos csavarhúzója), a tárba fentről benyúlva, a korábban betöltött BB-ket lenyomogatva lehetett folytatni. Csak szerszámmal tölthető tárak…. Izgalmasan hangzik, nem?

Aztán némi kísérletezés felfedte a hiba forrását: a tárak túl szűkek, alulméretes „tucat BB”-kre lettek tervezve. A precízebb lövedékek egyszerűen megszorulnak a meredek, kb. 80-fokos kanyar vevő tárcsatornában. (Kommersz .20 és .25-ösökkel gond nélkül ment a töltés). Ez olyan szarvashiba, ami azt sugallja, hogy „airsoft sniper” műfajban járatos emberek nem tesztelték a fegyvert. De a mókának ezzel még nincs vége… Ugyanis az ürítéshez szintén szerszám szükséges, a BB-k méretétől függetlenül! Nincs mód a szokványos „gyors kitárazásra” a tárretesz rugójának lenyomásával, csak egyesével tudjuk kipiszkálni a lövedékeket. Felfoghatatlan, hogy a világ talán legjobb GBB pisztolyait készítő cége miért nem a saját bevált megoldásait alkalmazta – olyan tárakat, amik külön töltő-ürítőnyílással vannak ellátva, illetve a tárrugó kézzel is lenyomható a töltés megkönnyítése végett. Így próbáltak a gazdasági recesszió jegyében néhány yent spórolni?

A töltési probléma szerencsére könnyen orvosolható a BB-tároló csatorna óvatos kiszélesítésével, felpolírozásával, és így már gyorstöltőt is használhatunk. Az ürítéshez változatlanul segédszerszám szükséges. (Ide kívánkozik, hogy a VSR tárakhoz az elmúlt 4 évben egyszer sem kellett hozzányúlnom, az utolsó BB-ig kézzel-lábbal tölthetők, egyetlen mozdulattal üríthetők…)

Csak gurul, csak gurul a BB…

A fegyver adagolórendszere is rendhagyó, amit szintén a realisztikus tárelhelyezés tett szükségessé. A VSR-nél a tár és hopup között a BB-nek mindössze 1-2 centi utat kell megtennie – csőre töltéskor a nozzle (fúvóka, kifúvó) egyszerűen betolja a hopup kamrába a lövedéket. Az L96 AWS esetében a nozzle-re jókora műanyag adagolószárnyat erősítettek. A puska felhúzásakor az adagolószárny hátrasiklik és átugrik a tárban lévő BB-ken. Amikor elkezdjük előre tolni a felhúzókart, az adagolószárny előre kipöcköl egy BB-t a tárból, egyenesen az adogatórámpára. A rámpa kb. 10 cm hosszú, és a hopup kamrába vezeti a lövedéket, miközben mögötte az adagolószárny előre halad.

A különbségek szembeötlők a két rendszer között: a VSR-nél akkor kezdődik a BB töltése, amikor a felhúzókar már majdnem teljesen előre van tolva. A BB-nek minimális utat kell megtennie, és minimális stressznek (dörzsölés, karcolódás) van kitéve. Az új puskánál a felhúzókar ütközésig hátrahúzása után indul a töltési fázis, a betöltésre várakozó BB elölről és hátulról is kap egy „pofont” a rajta átsikló adagolószárnytól, majd végiggördül a hosszú műanyag rámpán. Jóval magasabb a BB-re eső terhelés. Hogy ez mennyire jelentős, az megérne egy külön tesztet (puhább anyagú BB-ken látható nyomok maradnak hátra), de annyi bizonyos, hogy a VSR kevesebb aggodalomra ad okot.

A „hátulról töltő” Marui L96 rendszer másik hátránya, hogyha felhúzáskor az elsütő-emelő (sear) nem akasztja meg azonnal a dugattyút (pl. sear csere után előfordulhat), és ügyeskedni próbálunk a hátsó helyzetben lévő felhúzókarral, akár 2-3 BB-t is adogatórámpára küldhetünk, mielőtt észbe kapnánk. Ilyenkor az „akadály” elhárításához nem elég a tárat kivennünk, az elkószált BB-ket is ki kell rázogatni. Ha a tárban egyéb akadály keletkezik (megszorul, törmelék kerül bele, stb), az adagolószány hamarabb fog eltörni, mint az útjában kerülő BB. Az én puskámban erre körülbelül 500 lövés után került sor, és mivel nem kapható ilyen pótalkatrész, a ragasztás és rézgyűrűvel megerősítés volt a járható út. Remélhetőleg lesz gyártó, aki elkészíti az adagolószárnyat erősebb műanyagból vagy aluminiumból.

Az utolsó probléma inkább esztétikai jellegű: töltéskor a fegyverből mulatságos pottyanó zaj hallatszik, ahogy a tárból a lövedék a rámpára kerül. Ez a hang inkább a kínai piacos, párezer forintos „csodákat” idézi, mint egy igényes airsoft fegyvert…

Nozzle-ra erősített adagolószárny
Nozzle-ra erősített adagolószárny

Hopup és cső

Az L96 hopup szerkezete a VSR gumit leszámítva teljesen eltér a korábbitól. Ez a legfontosabb alkotóelem, minden egyéb csak sokadrangú a fegyver végső megítélése szempontjából. Lássuk fő részeire tagolva:

1. Tárcsás állítószerkezet: önálló egységet képez, és az agyazásba van beszerelve. Egy tüske magasságát tudjuk vele szabályozni, mely a lenyomókarra gyakorol hatást. Műanyag.

2. Külső hopup-ház: a hopup kamrát befogadó, két részből álló, masszív, hengeres spiáter tok. Csőfar felőli végét egy rövid rámpával, és két rugós ütközővel látták el, hogy a BB-t és a nozzle-t a megfelelő szögben vezesse a kamrába.

3. Hopup kamra: érdekes, teljesen új hibrid, leginkább a Marui M14 hopupjára hasonlít. Hagyományos VSR gumival, hengeres (AEG) gumi lenyomóval, illetve műanyag lenyomókarral van ellátva, melyre az állítószerkezet tüskéje gyakorol nyomást egy kengyelen keresztül. A hopup-gumit szokatlan módon a kamra csőfar felőli végénél kell beszerelni.

Az új hopup több szempontból előrelépés a régihez képest. Az állítószerkezet előnyeit korábban már ecseteltem, de ide kívánkozik még a VSR-re jellemző „right hooking” (jobbra csavarás) jelenség kiküszöbölése (a VSR hopup állítókarja „féloldalasan” gyakorol nyomást a lenyomóra). A vaskos hopup-ház valószínűleg jó szolgálatot tesz a vibrációk csökkentésénél, de ennél is fontosabb, hogy a nozzle nem tud beleverni a hopup farába (ami régen ahhoz vezetett, hogy spiáterpor került a gumira, illetve extrém esetben a nozzle eltörte a kamrát). A hopup-kamra egy darabból készül, és olyan módon illeszkedik a gumihoz, ami nagyobb teljesítményél is csökkenti a gumi melletti „kifújás” (kompresszió csökkenés) esélyét.

Magát a hopup-lenyomót AEG-ekkel kompatibilis, hengeres darabra cserélték, ami egyszerre előny és hátrány is. Előny abból a szempontból, hogy végre szabadon kísérletezhetünk mindenfelé lenyomó típusokkal (pl. lágy- és keménygumi, merev műanyag vagy fém lenyomók, H-nub, SCS). Erre a VSR gumival eddig nem volt lehetőség. Hátrány viszont, hogy új alkatrész került a rendszer legérzékenyebb pontjára, ami sosem fog olyan precízen illeszkedni, mint az egy darabból készült VSR lenyomókar.

Külső hopup-ház, látható a rámpa és a rugós ütközők
Külső hopup-ház, látható a rámpa és a rugós ütközők
VSR gumival szerelt hibrid hopup-kamra
VSR gumival szerelt hibrid hopup-kamra

A hopup-gumi cseréjébe csak egy buddhista szerzetes nyugalmával vágjunk bele. Egyrészt a kamra rendkívül szorosan illeszkedik, nem minden utángyártott gumi passzol bele (pl. Nineball komoly fejfájást fog okozni), másrészt itt a „felgumizott” csövet nem a szokványos módon elölről beletoljuk, hanem hátulról húzzuk rá a kamrára (ezt a kifújás csökkentése miatt tervezték így). Ennek egyenes folyománya, hogy a hopup-kamra (alapos kenés mellett is) többször lerúgja, legyűri a csőről a gumit, mire sikerül összeszerelnünk. Volt olyan brit tulajdonos, aki több gumit is elpusztított a művelet közben. Ha végképp nem boldogulunk, próbáljuk meg óvatosan kissebbre csiszolni a cseredarabot. A mérleg nyelve még ezen nehézségek dacára is a pozitív oldalra billen, mert a gyártó jelentős és (ami legfontosabb) önálló fejlesztéseket hajtott végre, a szolgai másolgatás helyett. Annyi botrányos minőségű hopup-szerkezettel találkozhatunk, hogy a Marui L96 felüdülés hozzájuk képest. Ironikus, hogy más gyártók mennyire elhanyagolják azt az (általában filléres) alkatrészt, amin a fegyver használhatósága áll vagy bukik.

A belső csőre nem vesztegetnék sok szót: kompatibilis a VSR-rel, rézből készül, 500mm hosszú, és a szokásos Marui minőség – tehát felesleges kicserélnünk, kivétel, ha szűkebb belső átmérővel akarunk extra fps-eket kicsikarni, vagy értelmesebb (mondjuk 300-350mm körüli) csőhosszra, integrált hangtompítóra vágyunk.

Henger és dugattyú

A fegyver beharangozásakor a legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy Marui jelentősen lecsökkentette a léghenger, és a benne foglalt alkatrészek (rugó, rugóvezető, dugattyú, hengerfej) méretét. A henger körülbelül 20%-kal rövidebbre, és 10%-kal keskenyebbre zsugorodott, a dugattyú hosszán pedig durván 35%-ot kurtítottak a VSR-hez képest. A rugók is összementek, és vékonyabb huzalból készülnek. Ennél sokkal aggasztóbb adat a henger hasznos légtérfogatának kb. 60%-os csökkenése. Vajon megőrültek a Maruinál vagy logikus lépést hoztak? Szükség volt egyáltalán a VSR méretű hengerre? Úgy tűnik, a japának tudták, mit csinálnak.

Egyrészt belpiacra (<1 Joule) feleslegessé vált a korábbi túlméretezett léghenger (max. teljesítményét inkább nem taglalnám, bőven felette van annak, amit biztonságosnak tartunk), másrészt a „zsugorítással” a realisztikus méretek közelebb kerültek egy apró lépéssel. Márpedig a törvényváltozások utáni Japánban a (többnyire talmi) realisztikusság a egyetlen, ami érdekli a vásárlókat – ezért vesződik a Marui a külföldön nem túl sikeres „blow-back” AEG szériájával. A harmadik, számunkra legfontosabb szempont: a rendszer kapacitása így is elegendő a tuningoláshoz.

Az L96 jellegzetességeket leszámítva (felhúzókar, biztosító), további két lényeges változást látunk az acélból készült hengeren: ezüst helyett sötétebb felületkezelés, és a nozzle-re erősített nagyméretű adagolószárny. A réz hengerfej változatlanul csapozással van rögzítve, szóval a hengert csak a VSR-nél bevált módszerrel lehet szétszerelni (csap óvatos kifúrása). Az aprócska légfékkel ellátott 45-fokos dugattyú és a rugóvezető is műanyag.

Bal oldalon a VSR henger, jobbról az L96 AWS
Bal oldalon a VSR henger, jobbról az L96 AWS
Méretkülönbségek: felül az AWS gyári dugattyúja, rugója, alul a VSR alkatrészei (Laylax)
Méretkülönbségek: felül az AWS gyári dugattyúja, rugója, alul a VSR alkatrészei (Laylax)

Elsütőszerkezet

Az elsütőszerkezet első pillantásra imerősnek tűnik, valójában viszont a 45-fokos „2nd sear” kivételével egyáltalán nem kompatibilis a VSR-rel. Itt annyi az újdonság, hogy két apró csavarral az elsütés karakterisztikáját állíthatjuk, bár a gyári beállítást is megfelelőnek találtam. A „spring guide stopper” (rugóvezető akasztó) és a két „sear” (elsütő-emelő) is spiáter öntvény, ezért ne számítsunk hosszú élettartamra, ha erősebb rugóval kezdjük használni a fegyvert.

Szétszerelés, tuning

A szétszerelés sokkal bonyolultabb a VSR-nél, csavarok, apró biszbaszok garmadával kell megküzdenünnk, mire darabokban lesz a fegyver, és könnyű összekeverni vagy elhagyni a kupacnyi csavart. A hopup kamrát leszámítva két másik zavaró pontot emelnék ki: az egyik, hogy a távcsőszereléksínt minden alkalommal el kell távolítanunk a cső és a tok szétszereléséhez, a másik pedig az adagolószárny, ami körülményessé teszi a henger kiszerelését a puskából. A szerelési mérleget teljes negatívumként könyvelném el (nem túl bizalomgerjesztő a sok csavar), ha a Marui nem oldotta volna meg a külső cső és a tok közötti lötyögés problémáját (3 apró csavarral), ami zavaró volt a VSR-nél. A tok két darabból készült, amit (meglepetés, meglepetés) egy újabb kupac csavar tart össze – valaki furcsa fétisnek hódol a Maruinál, annyi bizonyos.

Henger, tok, adagolórámpa és elsütőszerkezet
Henger, tok, adagolórámpa és elsütőszerkezet

Némelyik alkatrész törékenynek tűnik (pl. a cső és a tok közötti távtartó gyűrű és az adagolószárny). Nem kellemes ilyen fokú komplexitással szembesülni egy közönséges rugós puskán. Ami a tuningot illeti a PDI és a Laylax már most kellő mennyiségű alkatrészt gyárt a tulajdonosoknak. 2010 derekán még csak a PDI rendelkezik teljesen tuningkészlettel (acél elsütőszerkezet, acél hengerszett, 90 fokos dugattyúvég, különféle belső és külső csövek, távtartók, adapterek, 90-140 m/s teljesítményű rugók). A magam részéről Laylax-ot pártolom, annak ellenére, hogy a cikkben szereplő L96-ba (a csövet leszámítva) egy teljes PDI szett került. Az utóbbinál figyelmet kell fordítani a két darabból álló, összecsavarozható dugattyú Loctite-tal vagy más ragasztóval rögztítésére (a szétcsavarodás elkerülésére), illetve arra, hogy a tok gyári távtartó gyűrűinek eltávolítása (ahogyan a PDI javasolja) olyan adagolási problémát, akadályt okozhat, amit csak a puska szétszerelésével lehet elhárítani.

Marui L96 és VSR
Marui L96 és VSR

Mire képes?

Gyári állapotban, Marui .20 BB-vel mérve a torkolati sebesség 275-280 fps közötti tartományban mozgott (8 óra állásba tekert hopuppal). A csekélynek tűnő teljesítmény dacára a hatékony lőtávolság G&G .25 bio-BB-vel kb. 50 méter, Maruzen .29 SGM-el pedig 40 méter volt (a lőtáv pontos meghatározásához most is lézeres távmérőt használtam). Az utóbbi BB ugyanezen a távolságon, tíz lövésből 210mm szórást produkált. Összesen 100-150 lövést adtam le az első teszt során, ahol a puska némi horizontális szórást leszámítva (valószínűleg a laza szereléksín okozta) kifogástalanul működött.

A PDI alkatrészek (HD hengerszett, 140-es rugó, 2nd sear, csőtávtartók) és Firefly „hard” hopup gumi, Deepfire fehér H-lenyomó beszerelése után a kronó már 500 fps-t mutatott, kb. 3 fps váltakozással (nullára tekert hopuppal, gyári csővel). Az első játékra 5 Celsius alatti hőmérsékletnél került sor, ahol a puska 493 fps-el ment át a kötelező ellenőrzésen. A nap folyamán körülbelül egy tárnyi Madbull .40-est lőttem el, többnyire 50-60 méter távolságban felbukkanó, részleges takarásban lévő célokra. Kilenc órára tekert hopuppal a pontosság és találati arány kifejezetten jónak bizonyult, bár a röppálya íveltebb volt, mint a nagyobb teljesítményű VSR-emnél. A lövések így is szépen kalkulálhatók voltak, nem jelentett gondot „kint felejtett” végtagokon, ablaknyílásokon kikémlelő játékosokon „egylövéses találatokat” elérni 50-55 méterről. A zárbiztosító nagyon hasznos kényelmi funkciónak bizonyult, a süllyesztett csőtorkolat ellenben mágnesként vonzotta a törmeléket. A nap végére a felhúzókart és a biztosítót rögzítő tömb lötyögni kezdett, de némi Loctite segített a kilazult csavaron. A következő játékon 6-7 “egylövéses” találatot produkált a fegyver 55-60 méter távolságból, erdőben rejtőzködő célokon.

A játék után további lőteszteket végeztünk, 50-60-70 méteres távolságon álló, teljes alakos célra. A találati arány remek volt, Madbull .40-essel 60 méterig gyakorlatilag biztos volt a találat, 70 méteren is még viszonylag jól teljesített a fegyvert. Az SGM-ek a teljes szélcsend ellenére sokkal rosszabbul viselkedtek 70 méteren (ez a BB igazából 50-60 méterig van elemében). Ami a szórást illeti, 55 méteren a lövések egy 15 centis körön belül tarthatók, ha a lövő is érti a dolgát. Az általános teljesítmény hasonló volt, mint a VSR-emnél, de nem haladta meg azt – az utóbbi laposabban és némivel pontosabban lő, bár 580 fps teljesítményen. A Firefly kemény VSR gumi és a fehér H-lenyomó jó kombinációnak tűnik, elegendő perdületet biztosít a .40-es BB-knek, a hopup maxra tekerése nélkül.

Tehát a PDI tuninggal az L96 bőven megfelel egy airsoft sniper elvárásainak – ha túl tudjuk tenni magunkat a szerencsétlen tárakon és a fura hangot produkáló töltőrendszeren. A felhúzást a megszokottól eltérő töltés miatt gyakorolni kell. Fontos, hogy mindig ütközésig hátrahúzzuk a hengert, különben nem fog BB kerülni az adogatórámpára, illetve a kar ész nélkül előre csapása tönkreteheti a puhább lövedékeket.

Lőteszt teljes emberalaktra 70 méteren
Lőteszt teljes emberalaktra 70 méteren

Konklúzió

A Tokyo Marui L96 AWS hosszú évek óta az első olyan mesterlövészpuska, aminél a gyártó tényleges belső fejlesztésekre, új utak keresésére fordított energiát, és megpróbálta a korábbi modellek hibáit kiküszöbölni. A hibrid-hopup olyan konfigurációk kipróbálására nyújt lehetőséget, amire korábban nem, vagy csak nagyon körülményesen volt módunk. Közel olyan jól teljesít, mint nagy elődje, és felsorolt problémái, bonyolultsága ellenére ez a legrealisztikusabb rugós L96 replika. Ami a pontosságot és a kezelhetőséget illeti, a régi Maruzen Type 96 azért ma is komoly versenytársa lehet. Én mindenesetre maradok a VSR-nél.

A tuningoláshoz, a puska egyedivé építéséhez már szinte minden fontosabb alkatrész beszerezhető (PDI, Laylax, K2, Tanio Koba, KM), hopup gumikból, és lenyomókból is széles választék áll rendelkezésre. Csak azoknak ajánlom, akik hosszútávra terveznek, tehát komolyan gondolják a „mesterlövészpuska” vásárlást. Az L96 AWS ára a „hadrafoghatóvá” alakítás után jócskán meg fogja haladni a 120-130 ezer forintot…
További képek

Trasher
Scorpions Airsoft Team

2 thoughts on “TOKYO MARUI L96 AWS

  • 2016.07.18. at 17:55
    Permalink

    Sziasztok! Valaki tud olyan megbizható online boltot ahol meg lehet venni a VSR-t vagy a L96-ot? Esetleg magyar bolt?Magyar oldalakon nem nagyon találtam eddig vagy csak rossz helyen keresem?:)

  • 2016.05.13. at 21:32
    Permalink

    Köszönöm ezt a cikket!
    Bár nekem a Well féle másolatot sikerült beszereznem, hasonló jókat tudok írni róla (kutya vigye a tárakat). Sőt ebben már alu adagoló szárny van, és a rugóvezető-dugattyú páros sem műanyag. Lehet, hogy előző tulaja már gondoskodott a feljavításról, de ahhoz képest viszont túl olcsón jutottam hozzá. Végül is csak egy trigger sear-t kellett megerősítettre cserélnem (ma fejeztem be), és teljesen pipec lett. Realisztikusságát tényleg csak dicsérni tudom. Holnap viszem belőni, hogy vasárnap már élesben szolgáljon játékon.
    Korábban SVD-t használtam csak (mégiscsak kedvenc). Örülnék egy azzal foglalkozó cikknek is. :)

Vélemény, hozzászólás?