6mm – A GHILLIE TÖRTÉNETE

Amikor elkezdett foglalkoztatni a mesterlövész harcmodor, rögtön a figyelmem központjába került a harctéri álcázásra használt álcagúnya, a ghillie is. Csodálattal figyeltem, hogy egy jól elkészített és használt ghillie milyen elképesztően hatékony tud lenni. Általában ha valami érdekel, akkor beleásom magam mindenbe, ami azzal kapcsolatos, így utánajártam, hogy honnan ered az általam is használt ghillie.

A mai szóhasználatban a ghillie olyan álca öltözék, ami használójának körvonalait megtörve elrejti azt a kíváncsi szemek elől. Elsősorban mesterlövészek, ritkábban vadászok használják. A terepszínű ruhákhoz képest az előnyük, hogy nem csak a környezet színeit használva rejtenek, hanem a kusza vászoncsíkok ténylegesen megváltoztatják a használó személy körvonalait, a környezetbe tökéletesen beilleszkedve szinte még egész közelről is nehezen észrevehetővé téve őt. Természetesen a jó ghillie elkészítésénél fontos, hogy a terepnek megfelelő színösszeállítást alkalmazzunk, sőt tovább javítja az álcázás hatékonyságát, ha a ruhát a környező növényzetből származó darabokkal egészítjük ki.

A ghillie-k története több, mint két évszázadra nyúlik vissza. A szó eredetileg nem egy ruhát, hanem a skót uradalmi vadászokat és erdészeket jelentette. A felföldi uraknak nagy problémát jelentettek a juhokat gyilkoló vadállatok, valamint az állataikat lopkodó vadorzók. Felfogadtak ezért vadászokat, akiknek a feladata kifejezetten a nyáj védelme volt. Ezek az emberek általában jó lövők voltak, ám annak idején még nem voltak olyan pontosak a fegyverek, így megoldást kerestek arra, hogy a farkasok és egyéb rőtvadak megfelelő közelségbe jöjjenek. Eleinte a fákon lapultak meg, de ez nagyban korlátozta a mozgásukat, a nyájat mindenképp erdő melletti területre kellett hajtani, valamint az elbóbiskolások is fájdalmas eredményre vezettek. Olyan megoldást kellett találniuk, mely ezeket kiküszöböli, de mégis elrejt a szemek elől.

Az 1800-as évek elején tűntek fel a környezet színeihez alkalmazkodó rongyokból, zsinegekből, szövetdarabokból varrt takarók és ruhák. Ezek segítségével sokkal jobban sikerült a környezetbe olvadniuk, ami miatt – ha megfelelő volt a széljárás – a vadállatok egész közel merészkedtek a nyájhoz, így pontos és biztos lövést tudtak leadni rájuk. A vadorzók, akik az uraságok nyájából akartak lopni igencsak nagyot néztek, amikor közvetlen közelükben megelevenedett a fű, majd néhány órával később kegyetlen büntetést kaptak a földesúr várában még akkor is, ha az éhség miatti kényszerűségből nyúltak az urak tulajdonához.

A legjobb ghillie-k a feladatból adódóan nyugodt természetű emberek voltak, hiszen akár órákat vártak mozdulatlanul a nyáj környékén. Egy idő után az álcázást segítő ruhát már nem csak a nyáj védelmében, hanem vadászatra is használták. A gazdag földesúr kinézett magának egy vadat, amit el akart ejteni. A ghillie a nyomába szegődött, napokon keresztül követte, és megpróbált a közelébe kerülni. Amikor sikerült akkor hurokkal, vagy egyéb csapdával foglyul ejtette, majd az úr elé vitte, aki így már könnyűszerrel élhette ki rajta a vadászösztöneit.

A ghillie szót mai fejjel a fentiektől függetlenül nem vadászati, hanem katonai felhasználással asszociáljuk. Ghillie-k által készített álcaruhák először 1899-ben tűntek fel a harctéren, amikor a skót hadsereg egyik parancsnoka, Simon Joseph Fraser két különlegesen képzett szakaszt állított fel, hogy egy dél-afrikában zajlódó hadjáratban szolgáljanak. Észak-Skócia hegyvidékeiről olyan embereket válogatott össze, akiknek nagy vadász tapasztalatuk volt, és évek óta használtak álcaruhát. Az egységet egy amerikai, bizonyos Frederick Russell Burnham őrnagy, valamint az akkori angol hadsereg felderítőit vezető Lord Roberts képezte ki. Lord Roberts a későbbiekben úgy jellemezte az egységben szolgálókat, hogy “félig farkasok, félig nyulak” (half wolf, half jackrabbit)

Az egységet felállító Fraser, mint annak idején majdnem minden magasabb rangú katonatiszt nemes volt, Ő volt 14-dik Lord Lovat, így az általa felállított egységre a Lovat Scouts név ragadt. Az egykori gúnynevet évtizedekkel később büszkén viselték a brit hadsereg legjobban képzett felderítői. Jelszavuk – “Je Suis Prest” (I am ready) – hűen jellemezte, hogy bárhol, bármikor bevethetőek voltak.

A Lovat Scouts 3 évet harcolt az 1899-ben kitört angol-búr háborúban, ahol az Egyesült Királyság megfosztotta a búr államokat függetlenségüktől és a brit birodalom részévé téve azokat.

1A Lovat Scouts tagjai az 1900-as évek elején

A felderítők a háborúban a végsőkig fejlesztették nyomolvasó és rejtőzködő képességeiket, aminek eredményeképp napokig voltak képesek egy helyben rejtőzni és adatokat gyűjteni. Hadrendbe állítottak kézi teleszkópokat, amik segítségével még jobban kihasználhatták a ghillie ruhák adta rejtőképességet.

1916-ban a Lovat Scouts-ból kiválogatták a legjobb céllövőket, akikből megalakították az első olyan egységet, melyek feladata kifejezetten az ellenséges tisztek likvidálása volt. Az osztag annyira sikeresnek bizonyult, hogy néhány évvel később már minden zászlóaljban szolgáltak Lovat Scouts mesterlövészek.

Az ekkor már ghillie-nek hívott álcagúnyát hordó mesterlövészek a II. Világháborúból is kivették a részüket, harcoltak Olaszországtól kezdve a normandiai partraszálláson át sok hadszíntéren. Egy legenda szerint a D nap első szövetséges áldozata egy Lovat Scouts volt,  aki épp egy hídon próbált átkelni, hogy megfelelő helyet találva támogatni tudja a készülő partraszállást.

2Lovat Scouts mesterlövészek a II. világháborúban

A Lovat Scouts napjainkban is megtalálható az Egyesült Királyság hadseregében, igaz, a Lovat Scouts nevet 1981-ben elvették az addigra már csak egy szakasznyi felderítőtől (1981 előtt a nevük Lovat Scouts Platoon of D (Gordons and Lovat Scouts) Company, 51st Highland Volunteers volt), és besorolták őket a 3. Felföldi Gyalogos Zászlóalj D százada alá (D Company 3rd (Volunteer) Battalion (Seaforth, Gordons and Camerons) The Highlanders)

3A Lovat Scouts alakulatjelzője


A GHILLIE -K NAPJAINKBAN

A történelemlecke után vegyünk kicsit górcső alá magukat a ghillie-ket. Előre szólok, hogy nem lesz szó ghillie készítésről, sem anyaghasználatról, kizárólag a típusairól és felhasználási módjáról fogok szót ejteni. Az itt leírt rendszerezéstől minden bizonnyal lehet találni jobbat, ám úgy gondolom, hogy az általános áttekintéshez ez is megfelelő lesz, akit érdekel úgyis jobban beleássa majd magát.

Ghillie-nek nevezhetünk minden olyan ruhadarabot, ami megtöri a testünk, felszerelésünk körvonalát. a természetben nem léteznek egyenes, szabályos vonalak, színek, így ezek még megfelelő színösszeállítás esetén is kilógnak a háttérből. a ghillie-vel ezek a szabályos körvonalak teljesen eltüntethetők, így amennyiben nem mozdulunk, úgy gyakorlatilag teljesen beleolvadunk a környezetbe.

Jómagam két alapcsoportba osztom az álcákat: teljes öltözék és minden más. A minden másba beletartoznak a fejálcák, fegyverálcák, fél-, vagy teljes ponchók,  melyek nem adnak teljes álcázást, de mégis komoly előnyhöz juttathatják használójukat.

4Hosszú rostokkal készített fejálca

5Fél-poncho

6Teljes poncho

7Fegyverálcák különböző színekben

A teljes öltözékek között két fő típust különböztethetünk meg, ezek már leginkább a felhasználási területükből alakultak ki. Az elsőnél az álcázáshoz használt anyagok csak a fejrészre, a ruha hátára és oldalára vannak erősítve, a ruha eleje marad zöld, vagy valamilyen katonai rejtő szín.

8

Az ilyen ruhák használói folyamatosan a földön fekszenek, lábujjaikra, térdükre és könyökükre támaszkodva centiméterenként közelítik meg a célpontjukat. Ebből adódóan a ruha könyék- és térd részét általában valamilyen durva és strapabíró anyaggal megerősítik, hiszen ezek a részek folyamatos használatnak vannak kitéve. A scout ghillie-nél a lassú mozgás, illetve a kúszás a fő szempont, így ez erre van optimalizálva. Ezeket a ghillie-ket leginkább a katonai felderítők használják, akiknek létfontosságú, hogy észrevétlenül jussanak pozícióba, hogy utána akár napokig egy helyben maradva figyelhessék meg az ellenség mozgását.

9Sniper-spotter felderítő páros scout ghillie-ben

A másik verziót általában bushragnak nevezik, itt a teljes testfelület álcázva van. Ezt azok használják, akik gyorsabban akarnak mozogni, vagyis akár felállva is haladnak – természetesen a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel -, valamint többször vesznek fel térdelő, vagy guggoló pozíciót. Az airsoft játékokon ez az elterjedtebb, hiszen néha az egész játék 5-6 óra, így nincs 3-4 óra 2-3 méter megtételére. Ezt a verziót gyorsabb reagálású mesterlövész párok használják, akiknek nincs 2-3 napjuk a célpont közelébe jutni, mégis elengedhetetlen számukra a lehető legnagyobb álcázás.

10Bushrag, fegyverálcával együtt

Egy jól elkészített ghillie a lövészt tökéletesen el tudja rejteni a kíváncsi szemek elől, de a thermo kamera ellen nem véd a környezetbe illő szín és forma. A mesterlövészek számára ezért ma már készülnek olyan változatok is, amik a hőkisugárzást minimálisra csökkentik, ezáltal a hőfelderítés elől is hatékonyan el tudják rejteni viselőjüket. A legújabb fejlesztések már digitális “láthatatlanná tevő” álcák elkészítésére irányulnak, és a kormányok hadifejlesztésekbe ölt költségvetéseit figyelembe véve valószínűleg már igencsak meg tudnának minket lepni…

11Thermokamerás felvétel, rajta egy speciális ghillie-ben lévő felderítő

12Ugyanazon a helyen készült thermo felvétel, miután a felderítő felfedte magát

íme még néhány kép a teljesség igénye nélkül:

13

14

15

Special Forces Sniper

Amióta saját magam tapasztaltam meg egy jól elkészített ghillie nyújtotta előnyöket, már látom, hogy a 200 évvel ezelőtti skót vadászok leleményessége mostanra már messze túlmutat néhány gazdag földesúr juhnyájának őrzésén.

Akit érdekel, további információkat szerezhet a www.sniper-ghillie.com és a www.usmchun.hu oldalakon.

A cikket a 6mm.hu szerzőinek hozzájárulásával jelentetjük meg.