6mm – Airsoft játékos típusok

Az eltelt évek során számos játékostípussal volt szerencsém összefutni, találkozni. Ezekből szeretnék most egy kis csokrot összeállítani. Akinek nem inge ne vegye magára. A hasonlóság valós vagy vélt személyekkel, csak a véletlen műve lehet. :-)

CS-n DoD, AA-n, BF2-n és egyéb online FPS-n felnőtt fiatalabb generáció tagja. Hasonszőrű haverjaitól hallott az AS-ről, első felbuzdulásukban olcsó kínai műanyag gearboxos fegyókat vettek, és egymást lőtték a koleszban, vagy a közeli erdőben. Igaz, hogy ott turisták is járnak, de vigyázzanak ők magukra. 2-3 “játék” után már eléggé erősnek érzik magukat, hogy kilátogassanak egy “rendes” játékra. A fater, vagy idősebb testvér kölcsönkért fekete “kuverosnadrágjában” és színes dzsekiben pompáznak. Játékkezdéskor automatikusan bekapcsolják a “God mode ON-t”, viszont meglepődnek, mert az AIM Bot, és a Wallhack itt nem működik. A fegyverről erősen hiányolják a célkeresztet, és meglepődnek mert az “remeg” célzás közben, a lövedékekre pedig hat a gravitáció és a szél is. A találatot meg sem érzik, a MASZ-t hírből sem ismerik, ezért olyan szabályokkal, hogy fps limit, épületben egyeslövés, fegyver kidugása a sarok mögül, még csak nem is hallottak. Az esetlegesen melléjük kerülő tapasztaltabb játékos tanácsaira csak legyintenek- hogyan is tudna bármit is jobban a másik – hisz ŐK a profik.

A Csendes(őrült):

Általában a csapat egyik legütőképesebb embere is lehet(ne). Minimális felszereléssel indul harcba. Max fegyvere, és egy tárja van. Rádió?? Ugyan már abba elemet kellene venni, meg netalántán a fülébe is sisteregne, úgyhogy nem vesz. Kevés bb-t fogyaszt, egy játékot simán végigjátszik egy tárnyi lövedékkel, amit természetesen úgy kunyerál mindig, mivel neki éppen most fogyott el. Képes észrevétlenül az ellenség közelébe lopózni, és kaméleon módjára beleolvadni a környezetbe. A rajtól leszakadva egymaga választja ki áldozatát, majd ennek becserkészése után ordítva ront rá, nem törődve az esetleges következményekkel. Ezáltal magára vonja az ellenséges raj 4-5 emberének tüzét. Ilyenkor fülét-farkát behúzva menekül el és újabb ellenség után néz. Sokszor mikor a rajnak együtt kellene mozognia, ő rendre leszakad. Ez gyakran vezet oda, hogy a játéknak már régen vége, ő pedig csak lapul és lapul, az egész csapat meg őt keresi, hogy merre is lehet mert indulnának haza.

Szakbarbár:

Általában kisebb népsűrűségű településről származik, már alsó tagozatban is a kerti traktort, vagy a bátyja Simsonját szerelte szét, igaz összerakni már csak segítséggel tudta. Mindezen tudásokkal felvértezve késztetést érez arra – anélkül, hogy utánaolvasott volna egyáltalán az AS fegyverekről egy mondatot is – hogy szétszedje az egyébként “látatlanba” vett fegyverét, hiszen nem lehet az olyan bonyolult, hiszen a szomszéd vézna kis karcsi gyerek is széttudta illetve össze tudta rakni, pedig csak gépészmérnök, és 75kg. Hol van ez az ő mérhetetlen tudásától és 120kg-jától. Az első meglepetés akkor éri, amikor a GB-ból a kirepülő rugó majdnem kilövi a bal szemét. Hű vazzeg ez kemény volt. A kezében maradt alkatrészeket megpróbálja a helyükre illeszteni, de 8-10 próbálkozás után feladja, és elhívja egy hasonló kvalitásokkal megáldott hasonszőrű ismerősét, hogy kezdjen vele valamit. Miután ketten sem jutnak semmire, megállapítják, hogy a japánok szarul tervezték meg az egészet, mert ők nagyon tudnak és hogy a trabant bendixét is milyen jól megcsinálták a legutóbb. Elviszi a fegyvert egy zacskóban egy hozzáértő szerelőhöz, aki miután meglátja a dolgokat, vagy simán elhajtja, vagy olyan összeget mond neki, ami a havi kocsmalátogatás sűrűségét eléggé megcsappantaná. Így lemond az AS-ről és inkább a fröccsöt választja, abban legalább nincsen kettőnél több összetevő.

Ki ha én nem:

Az újgazdag generáció szülötte. Felmenőinek több pénze van, mint neki sütnivalója. Márkás sportautó, méregdrága eredeti felszerelés, egyenesen az USA-ból, mert ő mindenféle militaryshopos szart nem hajlandó felvenni. A technikai ismeretek alapjaival sincsen tisztában, ezért fegyvereit egyenesen Hong-Kongból rendeli, full tuninggal, mert nem ért hozzá és nem is érdekli az egész. Az egész AS-ből csak az jön le neki, hogy itt villoghat a “menő” fegyvereivel, felszerelésével, hisz ő a jani. Egy játék során legalább 5-10.000bb-t kilő, töménytelen mennyiségü Hi-cap, ne adj Isten motoros tárral, bipoddal, 3 red-dottal, GPS-sel stb.. felszerelt überfasza fegyverével. Nála a rövid sorozat az 300bb. Ha lát egy ellenséget kb 3-4tárat is kilő rá, hiszen a nagy számok törvénye alapján majd csak eltalálja. Mikor rászólnak, akkor a már jól begyakorolt “ne ugass be xxx, faterom megvesz kilóra” szöveget veszi elő a tarsolyából. A következő játékon csodálkozik, hogy semelyik csapat nem szeretne vele játszani. Nem baj a fatertól úgyis most kapott egy Jet-Skit amit ki akar próbálni, így hazaindul.

Tuningmániás:

Már 16évesen is a webet bújta és a szakmai oldalakat töviről hegyire átolvasta. Két év elméleti “tanulás” után elérkezettnek látja az időt arra, hogy fegyverét “megtuningolja”. Elméletben szépen eltervezte az egészet, majd elindul beszerzőkörútra. Itt szembesül először azzal, hogy az elmélettel ellentétben a gyakorlatban amilyen alkatrészeket ő szeretne:

    * Már nem is gyártják
    * Nem is létezik
    * Létezik, de drága
    * Nem is az ő fegyverébe való

Ezután próbál egy olcsóbb középutat találni, több-kevesebb sikerrel. Alkatrészek megvannak, irány haza és tuning. Sikeresen beszereli a fegyverébe a tuning alkatrészeket, majd csodálkozik, hogy miért nem húzza fel a fegyvert a kisméretű 1200mAh-ás akku. Pedig eddig olyan jó volt. Nosza vissza a boltba a lehető legnagyobb akkut (9,6V 3300mAh) megveszi. Végre működik a fegyver, de mi ez a kerregő hang?? Mégsem működik. GB-t szétszed, majd szomorúan konstatálja, hogy eltörött a dugattyú a nagy akku behatására. Sebaj, veszünk másikat. Végül mire üzemel a fegyvere eltelik 2-3 hét. Már tűkön ülve várja az első játékot, ahol is bemutathatja az új szerzeményét. Boldogan konstatálja kronózáskor a 420fps-t. A játék végére érdekes módon megint eltörik valami a fegyverben. Megint nekiállhat szerelni. Ezzel elindul egy végtelen folyamat, aminek a végén vagy lesz egy olyan fegyvere amire már több százezret ráköltött, vagy anyagi csődbe jutva negyed áron kénytelen eladni a fegyverét, hogy ne kapcsolják otthon ki a villanyt.

Sniper akarok lenni:

“Az ellenség a kapuk mögött c.” filmet megnézve elhatározza, hogy ő sniper lesz. A cy***gunnál, vagy a vaterán talál is magának egy számára megfelelőnek tűnő, és olcsó “sniper” puskát. A lengyelpiacon vesz rá egy légpuskatávcsövet és hajrá. A haverjainak eldicsekszik új szerzeményével, hogy ő a helyi field target közösség feltörekvő csillaga lesz, hiszen a kertben 10-ből 10x eltalálja 50m-en a gyufásdobozt is, Hogy miként csinálja, azt ne kérdezzétek, hiszen csak 25m hosszú a kertjük. Az, hogy a sniper az egy játékstílus lenne, “ugyan már ne etess!” én vagyok a jövő generációjának Vaszilij Zajcsev-je. Az első játékon rácsodálkozik, hogy már megint nem állt ki az ellen, pedig tuti, hogy eltalálta a 70m-re lévő célpont fejét. 70m van ráírva a fegyó dobozára, úgyhogy sikerülnie kellene. Miután vagy ötször is kilocsolták AEG-gel elhatározza, hogy profilt vált. És ismét megjelenik a fórumon az adás-vétel topikban egy “profilváltás miatt sniperfegyver eladó” hirdetés.

Rambo I-IV + Terminátor 1-3:

A fenti kasztok mindegyikében megtalálható egyén. Sohasem volt katona, általában csak a fragre megy, így bekempel valahová és várja, hogy a vad eléje kerüljön. A T1000-es széria sírva könyörögne neki a golyóállóság receptjéért. Őt senki sem találhatja el, ő a sebezhetetlen. Egészen mindaddig, amíg egy géppuskából, vagy több AEG-ből hosszú-hosszú sorozatot nem kap a bordái közé, hogy vegye már észre magát. Ekkor hangos kurvaanyázásba kezd, hogy “nem hallottad, hogy megvolt faszom”. De ebből sem tanul, a következő játékon is ebben a stílusban nyomja, mert szerinte őt a vérprofit nem találhatja el senki, mert “Csak egy maradhat”.

Noob:

Ő az adminok, modok réme. A fórumra való bereggelés utáni 5. percben már teljes hülyeségeket kérdez, ahelyett hogy átolvasta volna legalább az FAQ-t, ahol is majdnem minden kérdésére választ kapott volna. Két nap alatt 200 fölé tornázza fel a hozzászólásainak számát, de csak azért, hogy a “Profi” jelzőt megkapja a neve mellé. Semmire nincsen ideje, a válaszokat azonnal akarja és lehetőleg színes képes melléklettel együtt. Mindenáron csapatot akar alakítani. Milyen jó is lenne ha ő lenne a főnök, hisz otthon a két ló is csak ostorral hajlandó neki engedelmeskedni, holott még az alapfogalmakkal sincsen tisztában. Az általa feltett első kérdés után: mint Pld.: “Azt szeretném kérdezni, hogyha elmennék két játékra, utána már bevesztek a csapatba? Nagyon szimpatikus ez a lövöldözős játék. Most csak egy légpuskám van, ha annak lefűrészelem a fél rugóját, úgy már gyenge lesz. Lőszer meg belemegy, mert ötésfeles de kikopott. De ha nem jó, akkor bérelek egy géppityut. Ha bevesztek, adtok fegyvert és felszerelést?” rögtön BAN-t kap. Ezt nem érti és e-mailekkel bombázza az admint. Amiről előbb utóbb leszokik, amikor is egy spambot hatására 3-400 mail-t kap naponta.

Nickelodeon rulz:

Még a fenekén a tojáshéj, de már “fegyvert” akar apukától 14. szülinapjára. És ez a fegyver miért ne egy 550fps-s gázos sniper lenne. Hiába mondják neki, hogy egyáltalán nem játszhat, őt ez nem érdekli. Kimegy a játékra hátha nem veszik észre, hogy hány éves. Természetesen a szervező rögtön kiszúrja a 150cm-es emberkét aki egy nála nagyobb puskával jelenik meg. Aztán amikor kiderül a kora, és választhat, hogy hazamegy, vagy felvesz egy sárga mellényt és nézelődik, akkor sértődik meg igazán. Ő már 14-éves basszus, személyije is van. És különben is miért nem törlik el már a korhatárt?? Még alap védőfelszerelése sincsen, egy napszemüvegben akart volna játszani, aztán mikor megmutatják neki, hogy mit művel vele egy erősebb fegyver, majdnem sírva fakad (legalább 299Ft volt a szemüveg!!!). A szemüvegének roncsaival hazaballag és szögre akasztja fegyverét, de csak a következő hétvégéig, mert akkor újra bepróbálkozik majd.

AS Fanatic:

Élete az AS. Minden AS-sel kapcsolatos hazai és külföldi oldalt elolvas. A munkahelyéről már majdnem kirúgták emiatt, mert a munkája helyett a cikkeket és reviewokat böngészte szorgalmasan. Minden keze ügyébe került fegyver kipróbál(na), ezért nagyon nehéz neki kialakítani saját játékstílusát. Gyakran váltogatja, csereberéli fegyvereit. Van olyan, amit már azelőtt elad, mielőtt még az előző tulajdonostól megvette volna. Minden fegyveréhez egy seregnyi kiegészítőt vesz, amit persze nem nagyon használ, így hamar túlad rajtuk, persze jelentős veszteséggel. Minden játékon ott akar lenni, ha kell gyalog is kimegy a pályára, előtte nem létezik akadály. Otthon szinte a fegyverével alszik, állandóan valamit bütyköl rajta. Egyedül él, barátnője akkor lépett le, mikor az évfordulójukra tervezett nyaralás helyett egy új fegyvert vett, a meglévő 25 mellé.

Egyetemista/Főiskolás:

A “Bumm headshot” típus egyik változata. Haverjai hívták el játszani, hogy végre kimozduljon az oroszlánszagú kolesz szobájából, vagy a közelben lévő vendéglátóipari létesítményből. A játékra a péntek esti buliból jön, ami meg is látszik rajta, kinézete az előző este elfogyasztott kilenc kommersz baracknak köszönhetően eléggé “mosott szar” jelleget kölcsönöz. Mivel neki mint csóró egyetemistának természetesen nincsen pénze fegyverre, így kap egyet haverjaitól kölcsön, amit az első játékon saját balféksége miatt 0-ra amortizál, nembaj, majd a következő buliban az első kört én fizetem. A játék elején már kilövik, így magára marad, és nem talál vissza a rajához. Menetközben leheveredik egy fa alá és elalszik. Hol vannak a többiek, és miért nem ébresztettek fel? És hány óra van? Vazz mindjárt vége a játéknak! Bazeg óvatosan ezzel a felüléssel, mert úgy szédülök, hogy mindjárt elhányom magam. Ezek után elmegy még 1-2 játékra, de aztán elfogy a kosztpénz, és úgyis a vizsgáira kell készülni. Mert ugye vizsgák mindig vannak.

A (Normál) Játékos:

Az airsoftot kikapcsolódásnak használja a mindennapi rohanó életstílusa ellensúlyozására. Itt kiadhatja magából a hétközben felgyülemlett feszültségeket. Játékstílusa kiforrott, ismeri korlátait. Csak akkor vesz valami “újat” ha feltétlenül szükséges. Mindenben segíti társait, lehet rá számítani, nem csak játék közben, hanem az életben is. Tapasztalata és kapcsolatai révén sokat segít a játékok lebonyolításában, amit megígér, az úgy van. Sajnos egyre inkább belőle van a legkevesebb a pályákon, ez betudható a többi kaszt előretörésének.

A Peches:

Alapjából véve semmi probléma nincsen vele, csak valahogy mindig vele történnek meg olyan dolgok, amik a többiekkel nem. Útközben derül ki, hogy az akkuját a fegyverhez otthon hagyta, de szerencsére csapattársai adnak neki. Ezt azonban nem jól csatlakoztatja a fegyverére, és így sikeres rövidzárlatot produkál amiből sem az akku, sem a fegyver nem kerül ki győztesen. A játékokra általában úgy jön ki, hogy az alábbiak közül bepakoláskor valamit biztosan otthon hagyott: karszalag, szemüveg, tár, fegyver, bb. A fegyverét éppen a játéknap előtt szedi szét átnézni, sajnos összerakni már nem sikerül, így lemarad az év legjobban várt játékáról. Minden játékon beszerez valami kisebb-nagyobb sérülést. Vagy egy szemétkupacban botlik meg, vagy egy tüskebokron akad fent, vagy éppen a sapka és a szemüveg közti 5mm-es résnél lövik fejen. Minden játékon elhagy valamit, ezáltal felszerelésében mind nagyobb hiány mutatkozik. Ha a játékon nem történik meg vele a fentiek közül egyik sem, akkor a játék végén biztosan leönti magát a mekiben vett forró kávéval.

A potyázó:

Mivel alapból semmire nincsen pénze, így mindig kunyerál valamit társaitól. A benzinpénzbe nem száll be, hanem “majd megadja”, de azért beleugat, hogy merre menjenek, mikor és hol vegyék fel őt. A játék előtt kunyerál bb-t, akkut, karszalagot, fegyverszíjat, kaját, szemüveget stb… A többiek akkor hajtják el, amikor megkérdezi, hogy nincsen-e valakinek egy fölös 3-9×40-es távcsöve éppen. A játék alatt is folyton bb-t kunyerál, az odadobott bb-s palackot általában elfelejti visszadobni, és nem érti, hogy a tulajdonosa ezt miért nehezményezi. Általában ezzel a stílussal sikerül 5-6 játékig húznia, azonban ekkor már mindenkinél betelik a pohár, és elküldik melegebb éghajlatra. Ez nem szegi kedvét. sőt! Kiveti hálóját az újonc játékosokra akik még nem ismerik valódi énjét. És ez így megy örökkön-örökké.

Élete az FPS:

Nála az FPS bűvös szó jelenti azt, mint a fanatikus hívőknek Jézus, vagy Allah neve. Ez áll nála a középpontban. Az FPS oltárán bármekkora áldozatra képes, csak hogy övé legyen a játékon a legnagyobb FPS-t toló fegyver. A Los Alamosi atomkísérleti telep a műhelyéhez képest sehol sincsen felszereltségében. Ha hőn szeretett fegyvere nem teljesíti az általa elvárt szintet, akkor vad káromkodásba és tuningolásba kezd. A környékbeli AS boltok rajta gazdagodtak meg a kilószámra vásárolt tuningalkatrészeken. Otthon legalább 2 komplett teljes tuningolt gearboxa van, ha netalántán a fegyverben lévő megadná magát. A fegyverében lévő GB belseje tele van hiper-szuper csilli-villi neonsárga, kék és zöld színre eloxált – ezáltal méregdrága – alkatrészekkel. Igaz, hogy ezt senki nem látja, és a színes alkatrészek semmivel nem jobbak a normál alkatrészeknél, de elmondhatja, hogy mégiscsak neki van a legprofibb fegyvere. Ez a magatartás idővel odáig vezethet, hogy kissé olyan lesz, mint Golum a gyűrük urából. Gyakran ismételgeti “Az én kiszikém” mondatot, és mindenkitől félti fegyverét.

A Golyószóró:

A Rambo típusú játékos egyik alfaja. Biztos ami biztos elven mindenre lő, ami mozog. Fotós, videós, rendező, kék – piros , neki egyre megy. Már a parkolóban megkezdi belőni a fegyverét, eközben nem veszi észre, hogy a megcélozott bokor mögött éppen a kronozó team tartózkodik. Ami kisebb fennakadást okoz a játékban, ugyanis sikerül a kronót keresztüllőnie. Ő az aki ha a rajjal kellene együtt mozogni, akkor előszeretettel szakad le, melynek folyományaként az egész raját megsorozza hátulról, mivel azt hiszi, hogy az ellenség került eléje. Rendszerint fél, hogy eltalálják, ezért a fák mögül, illetve sarkok mellől, ablakokból mindig a fegyver csövét kidugva adja le hosszú sorozatait az általa feltételezett ellenség felé, ami azonban az esetek 99%-ban nem sok sikerrel jár. Ezekkel az akciókkal erősen veszélyezteti saját és társai testi épségét, különösen CQB jellegű játékok során. Ha valaki véletlenül egy ilyen helyzetben rászól, még neki áll feljebb, MASZ?? Az micsoda, olyan mint a MAZSIHISZ?? Neki ne szóljanak be. Ő úgy játszik, ahogy akar, ez az ő spec. játékstílusa, és különben is mi köze hozzá bárkinek is? Sajnos a stílusán semmilyen behatásra nem hajlandó változtatni, majd minden játékon találkozhatunk hasonló kvalitásokkal megáldott “játékossal”.

Aki mindig biztosra megy:

Általában valamely fegyveres szerv hivatásos állományú tagjai közül kerül ki. Bevetései során szeret biztosra menni. A játék előtt már jó előre kinyomtatott térképen előre társaival megtervezi a hadmozdulatait. Bepakolás előtt otthon check-listet készít. A tervezéskor figyelembe veszi a nap állását, az aktuális szél irányát, a levegő páratartalmát, a meteorológiai előrejelzést, és a műholdképeket is, egyszóval mindent. Felszerelkezik GPS-sel, lépésszámlálóval, távcsővel, álcahálóval, vadriasztóval és minden egyéb földi jóval. Sajnos a terepen ez a túl precízsége okozza a vesztét. A felszerelése nehéz, időnként zörög és semmit sem talál meg, amikor kellene. Általában a térképen rosszul jelölte be az északi irányt, a GPS-be pedig lemerült az elem, ezért minduntalan eltéved. A játéknak már lassan vége, de ő még mindig a kiindulási pontot keresi. Akcióit (akciójeleneteit) többek között az “Over there Iraq” és a “9.század” c. filmekből leste el. Otthon a kertben ezeket lépésről-lépésre begyakorolja. Sajnos AS-be átültetnie már nem mindig sikerül, mert mint tudjuk az elmélet és gyakorlat között elméletileg nincsen különbség, gyakorlatilag azonban van. Így elvész a részletek között és nem tudja úgy élvezni az AS-t, mint ahogyan azt kellene. Sokszor a végén neki ez már nem kikapcsolódást, hanem végrehajtandó feladatot jelent.

A gyűjtő:

Alapvetően “fegyverbuzinak” született, azonban mivel a hatástalanított fegyverek gyűjtése drágának mutatkozott, átnyergelt az AS fegyverek gyűjtésére. A legexkluzívabb fegyverekre tesz szert. Időt-pénzt-fáradságot nem kímélve megy a kiválasztott préda után. Gyűjteményét a házban elhelyezett üveges vitrinben gondosan karban tartja, portalanítja, nyilvántartja. Ha valaki esetleg kezébe szeretne fogni közülük egyet, először is kesztyűt huzat fel vele, nehogy ujjlenyomatok legyenek a fegyón, majd lepermetezi fertőtlenítő folyadékkal. Oda ezután sem adja, nehogy mégis valamiképpen elrontsa. Mindezen okokért természetesen játszani nem játszik velük, mert akkor esetleg porosak lennének, és amúgy sem tudna közülük választani, hisz mindegyik a szívéhez nőtt. Előbb-utóbb azonban kinövi a szűkre szabott tárolókapacitását, és válaszút előtt áll. Megváljon-e 1-2 darab fegyvertől, vagy a gyerekszobát alakítsa át, és a gyereket költöztesse fel a padlásra? Az utóbbi mellett dönt, sajnos ez a döntése csemetéje fejlődésére nézve eléggé negatívan hat. De sebaj, legalább lesz kinek átadni az “örökségét”

A fa(r)lkavezér:

A komolyabb csapatokat elnézve hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy ő most egy profi csapatot fog alakítani. Eleinte ez nem megy könnyen, mert sokszor még a boltba sem engedik le, nehogy elfújja a szél, de sebaj majd csak összeszed 4-5 hasonszőrű embert, akik szívesen vetnék alá magukat zseniális vezetői képességeinek. Ebbéli szándékát közzé is teszi minden komolyabb fórumon de csak-csak nem akar senki kötélnek állni. Ekkor cselhez folyamodik, mindenkinek fűt-fát ígér, csak hogy sikerüljön a dolog. Végre megalakul a vérpisti klán. Mindenhová kiposztolja, had tudja meg mindenki, hogy mekkora fővezér lett belőle. Ezután elkezd tagdíjat szedni, ezzel egészíti ki az AS-re fordítható amúgy is szűkös keretét. Ez mindaddig működik, amíg nem kérik rajta számon a dolgokat. Ekkor gyorsan szerez a “csapatnak” egy a közelben lévő mezőgazdasági épületet (istálló) amit úgy mutat be mindenkinek, mint a kánaán helyi megtestesülését. A szag? áááá az csak átmeneti, majd jól kiszellőzik. Jól begyakorolják egy összeszoktató “tréningen” az istálló lerohanásának mindkét módját, azért nem többet, mert csak két ajtaja van. Ezen sikereken fellelkesülve ellátogatnak az első “nagy” játékukra. Ezen már a térkép helyes irányba való tartása is gondot okoz nekik. Az első “roham” alatt elvéreznek a nagy generalisszimus értelmetlen utasításait végrehajtva. Megbeszélik, és eldöntik, hogy mindenki cheater, és hogy többet nem mennek máshová játszani, maradnak otthon az ő kis “mocsarukban”. Kis idő múlva a “vezér” azon kapja magát, hogy egyszemélyes csapat lett, így ismét belevág a véget nem érő “szervezésbe”.

Geardo

A fizetésének nagy részét “márkás” amerikai felszerelésére költi. A beszerzéskor kizárólag a hadi használatban megforduló gyártók termékeire fókuszál. A beszerzett dolgok közül majd minden számára hasznosnak tűnő, ámde nagyrészben az AS-ben nem használható kiegészítőt magára aggat játék közben. (IR jeladó, éjellátó, VV ruha, porvédő szemüveg, stb..) Gyakran emlegeti a CIRAS, IBA, Molle varázsszavakat, viszont az adott kiegészítőkről nem nagyon tud sokat, csak az a lényeg, hogy eredeti Eagle, PointBlack, SDS, Blackhawk, stb… cimke jól látható legyen a termékeken. Mindenkit aki nem EREDETI “Made in USA” cuccban feszít enyhe lenézéssel szemléli, jó távolról. Min 25 tár, gyalásó, rohamkés, tábori rádió, elsősegély felszerelés, 25kg-os hátizsák nélkül el sem indul csatába. Szerinte aki egy kétnapos játékon nem a szabadban a csillagos ég alatt alszik, és nem a késével fog vacsorának valót az puhány alak.

Copyright 2010 beczl

A cikket a 6mm.hu szerzőinek hozzájárulásával jelentetjük meg.