6mm – AZ (AMERIKAI) GÉPKARABÉLY JÖVŐJE? II. RÉSZ

Cifka “Cifu” Miklós nagy örömünkre beküldte az  “A (amerikai) gépkarabély jövője?” cikkének 2. részét, melyet Punker segítségével most közzé is teszünk! Ha esetleg valaki elmulasztotta elolvasni az első részt, az IDE kattintva megteheti azt.
 
Az ACR indulói:
 
-ARES, Eugene Stoner cége az AIWS (Advanced Individual Weapon System) nevű tervével indult, ami egy nagy tűzgyorsaságú elképzelés volt, műanyag hüvelyes, 5mm-es nyomjelző lövedékkel szerelt lőszerrel. Ám a fegyverrel kapcsolatos problémák miatt az első körben visszavonulni kényszerült. 
 
AresOlinAIWS
ARES AIWS

-MDHS (McDonnell Douglas Helicopter Systems), eredetileg duplex és triplex lőszert tüzelő megoldással készültek, de mivel megfelelő átütő/ölő hatást akartak, nehéz lövedékekkel szerelve, a nehéz lövedék viszont rengeteg hajtótöltetet igényelt, ami hatalmas visszarúgást jelentett, így áttértek arra a megoldásra, hogy könnyebb (először 5, majd 3) flechette nyilat helyeztek el egy lövedékben. Ez a megoldás is kihullott az első körben.

McDonnellDouglassAIWS

McDonnell Douglas AIWS

-Colt ACR, ez egy erősen módosított M16A2 volt, megőrizve a 3 lövéses rögzített sorozatot. A fegyver tetejére egy optikai irányzék került, a válltámasz az M4-esnél használt betolható válltámaszra lett lecserélve, és a lényeg, hogy egy duplex lőszert készítettek hozzá. A legnagyobb előnye, hogy gyakorlatilag komoly átmenet nélkül lehetett volna rendszeresíteni, és a meglévő 5,56x45mm-es lőszert is képes volt ellőni. Az adott lőszerméret miatt az M16 család 20-as és 30-as tárjával is használható volt. A tűzváltója egyes és sorozatlövés opcióval rendelkezett (tehát visszatérés volt ebből a szempontból az M16A1-hez), utóbbi 850 lövés/perc elméleti tűzgyorsasággal.

1

Colt ACR

-AAI ACR, akik már az 1950-es évektől kezdve a flechette lőszerekkel kísérleteztek, nem meglepő módon egy ilyen megoldással jelentkeztek, amit egy hagyományos elrendezésű fegyverben prezentáltak. Az 1.6×41.27mm-es , 66 grammos, flechettet a standard 5,56x45mm-es lőszer hüvelyébe szerelték, amely 1402 m/s sebességgel hagyta el a torkolatot. A fegyver nem volt képes a hagyományos lőszer tüzelésére tárból (a korábbi AAI kísérleti fegyverek egy része erre képes volt, de azok jóval bonyolultabb technikai megoldásait a gyár nem tartotta ideálisnak), bár egyes források szerint kézzel a töltényűrbe töltve el tudta lőni azokat. A nagy torkolatdörej miatt a cső végére egy hangtompító került. A fegyver csak egyes vagy 3-as rögzített sorozatlövésre volt képes, a nem M16 kompatibilis tárjába 30 lőszer fért.

2

AAI ACR

-Steyr ACR, a harmadik induló, akik a flechette megoldás mellett tették le a voksukat. A fegyver bull-pup elrendezésű, valamennyire a Steyr AUG-ra emlékeztető kinézetet kapott. Az 1,5x41mm-es flechette egy teljesen új lőszerbe lett beleszerelve, és 1450m/s torkolati sebességgel lőtte ki a fegyver. A tárban csak 24 lőszer foglalt helyet (a hosszabb tár hason fekve már nagyon zavaró lett volna), és a fegyver csak egyes lövésre vagy 3-as rövid sorozatlövésre (1200 lövés/perc sebességgel) volt képes.

3

Steyr ACR

-HK G11, a német Heckler & Koch és a Dynamite Nobel az 1970-es évek elején még a nyugat-német hadsereg kérésére állt neki egy új lőfegyver kifejlesztésére, ahol a találati arányt a 3-as rögzített sorozat nagy tűzgyorsaságára (2000 lövés/perc) növelésével érnék el. Ekkora tűzgyorsaságot kézifegyvernél elérni elég nehéz hagyományos lőszerrel, ezért kénytelenek voltak hüvely nélküli lőszerre áttérni, amelynél a hagyományos lőfegyver töltés-lövés-űrítés fázisaiból az űrítés kihagyható. (Megj.: például repülőgépeken alkalmazott gépágyúknál van egycsövű rendszer, amely hagyományos lőszerrel ér el 1700 lövés/perc tűzgyorsaságot, ilyen a Mauser Bk-27, amely például a magyar Gripen vadászgépeken is megtalálható. Ennél a forgó zárszerkezet öt töltényűrrel rendelkezik, és a működés közben forgó zár gyakorlatilag úgy működik, mint egy átmenet a revolver és a Gatling-géppuska között, tehát az éppen a csőnél lévő töltényűrben ugye a lövés kiváltás történik, az következőből éppen kihúzzák az üres hüvelyt, az előzőbe pedig betöltenek egy új lőszert. Ez a megoldás azonban túl nagy méretű (széles) és bonyolult lenne kézifegyverhez). A G11K2 verzió tárjába 45 lőszer fért, tűzváltója egyes, 3-as rögzített sorozatlövés (2000 lövés/perc) és sorozatlövés (460 lövés/perc) képességével bírt. Érdekesség, hogy elviekben a “hagyományos” G11 4,7x33mm-es hüvely nélküli lőszerével szemben itt 4,92x34mm-es űrmérettel találkozni több helyen, ám azt is megjegyezik, hogy ez csak kozmetikai beavatkozás volt, és a lőszer megegyezett a német hadsereg által tesztelttel.

4

HK G11K2

Az ACR tenderen a próbákat is magába foglaló harmadik körbe a felsoroltak közül az utolsó négy jutott be, tehát a Colt, az AAI, a Steyr és a HK. A tesztek részletes anyaga (amennyire tudom) nem lett nyilvánosságra hozva, de a hadsereg 1992 áprilisában úgy döntött, hogy marad az M16A2 gépkarabélynál, mivel egyik induló sem tudta a várt, 100%-os hatékonyság-növekedést biztosítani. A fellelhető elemzésekből azonban pár dolog kiolvasható. A Colt megoldásában a duplex lőszerrel a fegyver pontossága nagy távolságban elfogadhatatlan szintre süllyedt (ha igaz, akkor mindössze 325 méteres távon belül lehetett hatékony célzott lövést leadni vele), ezért két különféle lőszerrel töltött tárat kellett volna a katonának magával vinnie – a közeli harcérintkezésre a duplex, a távolira pedig a hagyományos M885 lőszerrel töltöttet. Ebből következik, hogy nagy lőtávon a fegyverrel a találati esély nem változott (leszámítva az optikai irányzék miattit) a hagyományos M16A2-höz képest.

Az AAI és a Steyr megoldása esetén a pontosság volt kritizálva, ám arra már nem térnek ki, hogy pontosan mi miatt. Elvileg ugye a nagyobb torkolati sebesség és a laposabb röppálya miatt bizonyos előnyökkel rendelkezik a flechette lövedék, tehát feltehetően a szórás volt nagyobb, mint a hagyományos lőszert tüzelő gépkarabélyoknál.

A HK G11K2 ACR béli szerepléséről kevés információt találni, se pro, se kontra nem említenek vele kapcsolatban semmit.


TELESZKÓPOS LŐSZER

A „teleszkópos” lőszer annyit tesz, hogy a lövedéket teljesen belesüllyesztik a hüvelybe, általában egyáltalán nem, vagy csak a hegye látszik ki belőle. A megoldás előnye egyfelől a jobb helykihasználás, mivel a hagyományos lövedéknél ugye a hüvelynyak szűkítése és a lekerekített / hegyes lövedékorr nem éppen ideális ebből a szempontból. Másfelől ezzel a tömeget is lehet csökkenteni, az AAI cég az LSAT programban mintegy 40%-al kisebb tömeget ígér a hagyományos lőszerhez képest. Az ACR esetén a Steyr Teleszkópos lőszerbe szerelte a Flechette lőszerét.

5

Az LSAT CT (Cased Telescoped) lőszerének ábrája

FOLYÉKONY HAJTÓANYAGÚ LŐFEGYVER

Ahogy már az elején is olvasható, az egyik probléma a megfelelő lőszer megtalálása az adott kézifegyverhez. Azt pedig a tervezés (vagy a tender kiírása) előtt el kell dönteni, hogy milyen célra is akarjuk használni az adott fegyvert. Hagyományos lőszernél, és most ide vesszük a speciális megoldásokat, mint a hüvely nélküli megoldásokat is, a lövedék és a hajtótöltet tömege előre meg van adva az egybeszerelt lőszer által. A fegyvert az adott lőszerhez tervezik általában (vagy párhuzamosan a lőszerrel). Látható tehát, hogy az egybeszerelt lőszer hátrányokkal is jár, nem véletlen, hogy például a tüzérségi ágyúknál külön van a lövedék és a hajtótöltet kezelve. A lövedék betöltése után a töltényűrbe (zsákos vagy előre préselt alakú) hajtótöltet kerül, annyi, amennyit az adott lőtávhoz az adott csőemelkedéshez képest a táblázatban megadtak. Persze egy kézifegyverben ezt kivitelezni meglehetősen körülményes lenne, de talán mégsem teljesen reménytelen.

A megoldás az, hogy a szilárd hajtóanyag helyett folyékony hajtóanyagot használnánk, amelynek mennyiségét (elvileg) viszonylag egyszerűen lehet szabályozni. Ha mondjuk 600 méterre lévő cél ellen akarunk egy pontos lövést leadni, akkor nagy mennyiségű hajtóanyagot fecskendezünk a lövés kiváltása előtt a töltényűrbe, amely így olyan torkolati energiával rendelkezik, mint egy puskalőszer, ha viszont egy épületen belüli tűzharcról van szó, egy kapcsoló átálítása után a töltényűrt csak részben töltjük fel, és a fegyvert sorozatlövés módba kerül, így aféle géppisztolyként tudnánk használni, ahol a kevesebb hajtóanyag miatt a visszarúgás kisebb, és ezáltal a fegyver kezelhetősége, kontrolálhatósága is sokkal jobb lehet. Jól hangzik, nem?

6

Egy folyékony hajtótöltetű fegyver szabadalmi kérvényének rajza

Ahogy lenni szokott, ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor általában nem is az, hanem (legalábbis adott technikai szinten) elérhetettlen. Ugyan az 1950-es évek óta kísérleteznek folyékony hajtóanyagú lőfegyverekkel laboratóriumi körülmények között, a mai napig nem készült el sorozatgyártásra érett verzió belőle, sem kézifegyver, sem tüzérségi léptékben. A fő probléma egyfelől az hajtóanyag megfelelő kiválasztása, amely biztonságosan kezelhető, könnyen tárolható (nem mérgező, nem kriogén (0°C alatt folyékony)) és mindezek mellett olcsó, aztán a hajtóanyagot tároló és szállító, illetve adagoló rendszer kivitelezése, végül pedig a legnagyobb rákfene, hogy megoldják a töltényűr feltöltését úgy, hogy a befecskendező fúvókák huzamosan elviseljék a lövés kiváltásakor fellépő nagy hőmérsékletet, és ütésszerű behatást.


A KÖVETKEZŐ KÖR, AZ XM29

Az ACR fiaskó után a hadsereg új elképzeléssel állt elő. A távoli célok leküzdésére egy 20mm-es gránátvető, un. thermobaric (aeroszol robbanótöltetként is nevezik) gránátokkal, a közeli célok ellen pedig egy hagyományos 5,56mm-es gépkarabély kombóját szeretnék látni. A kívánságlista összeállításakor ismét elszaladt kissé a ló azonban. Az elvárások:

-20mm-es gránátvető és 5,56mm-es ’kinetikus’ fegyverkomponens

-Effektív lőtáv gránátvető esetén 1000m, ’kinetikus’ komponens esetén az M16A2-vel egyenértékű (~600m)

-Hossza legfeljebb 32 hüvelyk (812mm) – ez majdnem 200 mm-el rövidebb, mint az M16A2 !

-Tömege legfeljebb 12 font (6,32kg) – az M16A2 / M203 tömege 16 font (7,27kg)

-Egy elsütőbillentyűvel mindkét fegyverkomponenst kezelni lehessen, kétkezes kezelőszervek

A kiírásból látható, hogy egymásnak ellentmondóak az igények, a ’kinetikus’ komponenstől ugyan azt várták el, mint az M16A2-től, miközben a teljes fegyver hossza 20%-al rövidebb kellett legyen.

7

Az XM29 egyik protopéldánya (makettje?), szembetűnő a fegyver mérete

A tenderen végül a HK / Alliant cég indulója XM29 néven kapott lehetőséget a fejlesztés végig viteléhez. A ’kinetikus’ komponens a HK G36 korai protopéldányaiból származtatott gépkarabély lett, hogy a hosszra vonatkozó előírásnak megfeleljenek, mindössze 200mm-es csővel (az M16A2 csöve 508mm hosszú…), a gépkarabély tetejére egy bull-pup rendszerű 20mm-es gránátvető került, amely szekrénytárában 6 gránát fért. A két komponensnek egymástól függetlenül is működnie kellett, ezt a gránátvető esetén utólagosan felszerelhető pisztolymarkolattal oldották volna meg. Mivel a gránátok kis csőtorkolati sebességgel rendelkeztek, és a hadsereg még olyan előírásokat is foganasított, hogy a gránátok programozhatóan a cél felett 3 méterrel robbanjanak fel (hogy a fedezék mögött megbúvó ellenséget semlegesítsék), komoly digitális tűzvezető rendszerre is szükség volt, ráadásul elvárás volt az integrált nappali és éjszakai optikai irányzék. Gyakorlatilag egy komplett tűzvezető számítógépre volt szükség, amelynek még arra is képesnek kellett lennie, hogy „befogja” a célpontot.

8

Dél-Koreai katonák K11-esekkel, amely az XM29 ottani megfelelője és 2010 végén áll rendszerbe

A fejlesztéssel megbízott cégek azonban küzdöttek a kihívással. A fegyver hatalmas volt, így nem volt éppen kézreálló, továbbá a súlyát nem sikerült kellő mértékben lecsökkenteni, még a végső változatok is jó 7 kg körül voltak töltve. További probléma volt mindkét komponens hatékonysága. A ’kinetikus’ komponensnek a rövid cső miatt érthetően nem is volt esélye elérni az M16A2 teljesítményadatait. A gránátvető komponens is az elvártnál kisebb ölőhatással rendelkezett. A végső csapás pedig az volt, hogy a bonyolult tűzvezető rendszer és a hozzá integrált optikai rendszerek miatt a fegyver ára az eredetileg elvártnál jó háromszor volt magasabb. Az XM29 felett a kaszás 2003-ban jelent meg, és végül 2004-ben a program ketté lett választva. A ’kinetic’ részegység egy moduláris gépkarabély képében külön fejlesztési irányvonalat kap XM8 jelöléssel. A gránátvető pedig különálló fegyverként, mint XM25 kap esélyt, immár 25mm-es űrmérettel, amire az ölőhatás kellő szintre való emelés miatt volt szükséges – ám érdekesség, hogy immár mindössze 500 méteres effektív lőtávot vártak el tőle pontcélok ellen, és 700 métereset nagyobb kiterjedésű célok ellen.


XM8, A BUKOTT MESSIÁS

9

XM25

Az XM8 gyakorlatilag azt akarta megvalósítani, amit Eugene Stoner a Stoner 63-al 30 évvel korábban megpróbált megvalósítani, és a Steyr AUG az 1970-es évek végén már félig meg is valósított a váltható csövekkel. Egy olyan fegyvercsaládot, amelyből a közös bázison könnyű géppuska „karabély hosszúságú” gépkarabély, mesterlövész illetve válltámasz nélküli „személyvédelmi” fegyvert lehetett kilegózni. A kulcsszó már nem a találati esély növelése, hanem az ár és a súly csökkentése illetve az ergonomikus kialakítás volt.

Az első elvárások még a hihetetlenül optimista 2,6kg-os súlyt említették, ami a jóval gyengébb lőszert tüzelő MP5 géppisztolyok szintje. Hogy a súllyal kapcsolatos elvárások teljesüljenek, a fegyvertávcsövet (M4-esül: ACOG), és a lézeres célmegjelölőt (AN/PEQ-2) egy integrált optikai modulba helyezték el, illetve gyakorlatilag csak a cső és a zárszerkezet készült fémből, minden más műanyagból készült. Az első 30 protopéldányokat 2003-ban adták át a hadseregnek, amelyeket intenzív tesztelésnek vetettek alá. Ezek közben felmerült pár probléma, nevezetesen az új optikai modul energiaellátásért felelős elem túl hamar lemerült, az előágy huzamos tüzelésnél szó szerint elkezdett olvadni a hőtől, és a fegyver két dekával nehezebb volt az elvárásnál, vagyis 2,8kg-ot nyomott, ezen kívül bővebben nem részletezett ergonómiai hiányosságokat is találtak. A HK igyekezett felülkerekedni a problémákon, az előágyat áttervezték és jobb hőállóképességű anyagból gyártották le, az elemek élettartamát pedig megnövelték. Azonban ennek súlyos ára volt, szó szerint, a HK 2005-ös brossurájában a karabély kiépítésű változat tömege töltve már 7,5 font, vagyis 3,4 kg lett. Az alap M4A1 tömege töltve csak 3kg, tehát innen nézve még a leváltandó fegyvernél is nehezebb az XM8, ám ha úgy nézzük, hogy M4A1 (3kg) + ACOG 4×32 (0,425kg) + AN/PEQ-2 (0,21kg elem nélkül), akkor az XM8 már valamivel könnyebb – de a 2,6kg-os céltól igencsak messze került.

10

Az XM8 brossúrája a 4 változattal és a modulokkal

A fegyverhez négy féle cső áll rendelkezésre, 9”-os a „személyvédelmi”, 12,5”-os a „karabély” (megjegyzés: ez két hüvelykkel rövidebb, mint az M4A1 csöve), 20”-os a „mesterlövész” és nehezebb (nagyobb falvastagságú) 20”-os a „könnyű géppuska” feladatkörhöz. A fegyver végére vagy egy 5 állású állítóható hosszású válltámasz, vagy a személyvédelmi verzióhoz egy zárósapka kerülhet, az előágyból három verzió készült (hagyományos, kihajtható bipodos illetve rövid előágy a személyvédelmi verzióhoz), továbbá az integrált optikai / lézer modul helyére a mesterlövész verzió egy potensebb optikai irányzékot kaphat. A csomag része lett a HK AG36 40mm-es gránátvető továbbfejlesztett változata, XM320 néven, ez a hagyományos előágyra egy mozdulattal felcsatolható.

11

Magas rangú tisztek próbálgatják az XM8 már végleges változatát

2004 végén a már javított változatból 200 példányt leszállítottak a hadseregnek tesztelésre, ám már ekkor gyűltek a viharfelhők, a Kongresszus nem szavazta meg azt a 26 millió dollárt, amelyből 7’000 XM8-ast vásárolt volna a hadsereg a harctéri csapatpróbákhoz (megj.: 26m US$ / 7’000 ~ 3’714 US$ / db – nem éppen olcsó). Az indok a Colt áldali kritika, mely szerint az ATK és a HK cégek az OICW eredeti tenderét az XM29-el nyerték meg, most pedig az OICW szétbontása után létrehozott OICW Increment 1 programban egy teljesen más fegyvert akart a hadsereg rendszeresíteni. A Colt lobby mellé a többi konkurens fegyvergyártó cég is betársult, így végül a hadsereg kénytelen volt eltekinteni az XM8 programtól, azt 2005 október 31.-én felfüggesztették.

Az XM8 igen megbízható (20’000 lövés feletti csőélettartam, ami kétszer nagyobb, mint az M4A1-é, továbbá az összehasonlító teszteken is mindig jobban szerepelt), ergonomikus fegyvernek bizonyult a teszteken, mégis a megváltóból bukott angyal lett…


AZ AMERIKAI GÉPKARABÉLYVÁLTÁS GÖRÖNYÖS ÚTJAI

Azután, hogy sem az ACR, sem az XM29, sem az XM8 nem került rendszeresítésre, egy ideig sértődött csend honolt a témában. Igen, a SOCOM rendszeresítette a SCAR-L és -H verziókat (ám az 5,56mm-es -L verzió beszerzését nemrég felfüggesztette, mivel a tapasztalatok szerint nincs előrelépés az M4A1 SOPMOD-hoz képest).Igen, az US ARMY meghívott 19 fegyvergyártó céget, hogy mutassák be, milyen 5,56x45mm-es kaliberű gépkarabélyokat tudnának letenni az asztalra.

Ugyan beindult a lobby, hogy a 2003-ban erős kritikákkal illetett 5,56x45mm-es M885 lőszer helyett az újabb 6,5mm-es Grendel vagy a 6,8mm-es SPC lőszer rendszeresítsé. A nemrég felvezetett ütemterv szerint rövid távon az M4-eseket újítják fel (nehezebb, tartósabb fegyvercső, új előágy és gázdugyattyús upper receiver), második körben pedig egy tender írnak ki egy új gépkarabéllyal kapcsolatban, amely viszont 5,56x45mm-es lőszert kell tüzeljen. Úgy tűnik tehát, hogy még jó ideig ez a kaliber less az amerikai fegyveres erők választottja.(Megj.: az új gépkarabély tender 2010 augusztásban lett kiírva mint Individual Carabine Competition, és 2010 végén derül ki, hogy ki milyen típussal indul ezen – további érdekesség, hogy a Tengerészgyalogság nem száll be a tenderbe, ők azt hangoztatják, hogy továbbra sem zárják ki a 6,8mm-es SPC lőszerre való áttérést).

12

A régi M855 bal oldalon, mellette az új M855A1 lövedék

Ami változott, az például a US ARMY 2010 júniusában rendszeresített M885A1 lőszer, amely a hivatalos hírek szerint jobb átütőképességgel és külballisztikai tulajdonságokkal bír, továbbá “zöld” azáltal, hogy a lövedék magjában nem használnak ólmot, helyette bizmut-ón ötvözet található a mag hátsó részén, illetve a lövedék orra és egyben a mag első fele nagy keménységű acélötvözet.

Mi sem természetesebb, hogy az USMC más utakon jár, az eredetileg a SCAR-L rövidebb csöve miatt kifejlesztett MK318 Mod 0 lőszert kezdik el a különleges egységeken túl a hagyományos harcoló alakulatoknak is szállítani Afganisztánba, de megmarad az M885 is a rendszerben. Ez is egy javított ballisztikájú lőszer, a fő érdekessége mégis az, hogy a lövedék hegye nyitott, a köppeny nem fedi be teljesen a magot. A hivatalos indoklás szerint a tervezés folyamán nem volt cél a nagyobb sebzésokozás (de ettől még feltehetően az eredmény megmarad….), egyszerűen a gyártástechnológia miatt ilyen. No és persze az is tény, hogy mivel az Afgán gerillák nem írták alá a megfelelő Szentpétervári és Hágai egyezményeket, ezért nem is szegi meg az egyezményt az USA.

13

Az MK318 metszete, látható, hogy az orra “anyaghiányos”

Mindkét lőszerre igaz, hogy cél volt a jobb hatás a “könnyű” fedezék mögötti célpontok ellen, ahol a “könnyű” egy autó szélvédőjét vagy ajtaját takarja.(az M885 ugyan képes volt átütni egy szélvédőt, de a ferde felületen áthaladva jelentősen változott a röppályája), illetve hogy egy új, állítólag igen hatékony hajtótöltetével töltik fel, amelyik nagyobb torkolati sebsséget jelent a töltényűri nyomás jeletős változása nélkül (ez utóbbit (a lövés közben keletkező gázok által létrehozott nyomás változásának hiányát) azonban egyesek megkérdőjelezik. Hozzá kell tenni, hogy amíg az MK318-al kapcsolatosan inkább pozitív visszajelzéseket lehet olvasni (melyek legtöbbje kitér, hogy az új lőszer torkolatdöreje magasabb hangon szól), az M885A1-el kapcsolatosan több fórumon is azon véleményüket fejtették ki, hogy itt igazából komoly előrelépés nincs, csak szépen becsomagoltak egy átlagos lőszert egy szépen prezentált reklámcsomagba (például az brossúrában ‘Match’ (kb. verseny) minőségi jelzővel illetik, de közben a lőszerrel kapcsolatosan elvárt szóráskép nem kiemelkedő (mintegy 5,5 MOA, viszonyításképpen az MK318 értéke 2 MOA)).

14

M27 IAR

Miközben az US ARMY egy új tendert írt ki egy 5,56x45mm-es gépkarabélyra, az USMC a HK416 egy változatát M27 néven rendszeresítette könnyű tűztámogató fegyverként, az M249 SAW helyett, egyes vélemények szerint azért, hogy előkészítse az utat a HK416 rendszeresítésére. Ha pedig már itt járunk…


VAN-E SZABADULÁS AZ AR-15/M16 BÉKLYÓBÓL?

A kérdés csak azért merül fel, mert ugye mind az ACR, mind az XM8 tender ígéretes alternatívákat nyújtott, mégse sikerült új fegyvert rendszeresíteni. A HK a 416 / 417 családdal effektíve csinált egy olyan M4 változatot, amely mentes az AR-15/M16/M4 család közismert hibájától, nevezetesen, hogy a lőporgázok a zárba visszajutnak a működés folyamán. Ugyan elsőre kicsit mintha visszafogott lelkesedés fogadta volna a fegyvert (talán ehhez hozzájárult, hogy az előremutatóbb XM8 ekkor még a felszínen lebegett), de aztán egyre nagyobb lelkesedéssel vetették rá magát a világ, és persze az USA fegyverrajongói és fegyveres erői. Pedig a HK416 és 417 igazából semmi forradalmit nem csinált, a viszonylag sikertelen AR-18 évtizedekkel korábban megvalósította ugyanezt. Csak akkoriban alig figyelt oda erre, igaz belső működés terén több fegyver is ihletett merített belőle, mint a brit L85 vagy akár a HK G36. 2000 után azonban elszabadult a pokol, hirtelen mindenki az M4 utódját akarta letenni az asztalra, innen indult a HK modernizált M4-klón programja is. Miközben boldog-boldogtalan nekiállt különféle M16/M4 klónokkal előhozakodni, amelyek az eredetitől jobbára csak a gázdugattyús működésben tért el, egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy ez lehet a siker útja, egyszerűen az AR-15 / M16 / M4 széria lett „Az” amerikai fegyver, valahogy úgy ragaszkodnak sokan hozzá, mint ahogy a Colt 1911 is kiradírozhatatlanul az amerikai pisztoly imázzsal bír. Nemrég még a másik komoly hagyományokkal bíró európai cég, a SiG-Sauer amerikai leányvállalata is előhozakodott a saját AR-15 / M16 / M4 klónjával, SiG 516 / 716 néven.

15

SiG Sauer SiG 516 Patrol – ismerős vonalak

Úgy tűnik jelenleg a fenti kérdésre a válasz az, hogy nem, nincs szabadulás a béklyóból, feltehetően ha le is fogják cserélni az amerikai fegyveres erők gépkarabélyait 2012-től, az alapvetően egy feljavított M4-es lesz, M855A1 lőszerrel…

Írta: Cifka “Cifu” Miklós

A cikket a 6mm.hu szerzőinek hozzájárulásával jelentetjük meg.