Airsoft anya szemmel

11 évesen egy légpuskát kapott a nagybátyjától a fiam. Mivel nem Texasban élünk, ahol már a három éves is puskával kel és fekszik, ezért szépen felkerült valami szekrény tetejére. Máig nem értem, miért tűnt jó ötletnek fegyvert adni egy gyereknek, de a csipogós műanyag malac és az ujjal tologatható mini gördeszka létezését sem értem. Ennek ellenére nem vagyok végletekig begyöpösödött anya, aki a kiflit is kicsavarta a gyerek kezéből, ha azzal pisztolyosat játszott. De nem is kellett, inkább a LEGO határozta meg az életünket. Állítom egy közepes személygépjármű árát költöttük 15 év alatt műanyag kockákra, de nagyobb problémám sosem legyen az életben. 

Aztán jött az airsoft. Azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák, de gondoltam sokkal rosszabb nem lehet,mint a virtuális térben zajló ölős játékok tömkelege. Tévedtem. Na nem azért, mert azt gondolnám, hogy aki paintballt vagy airsoftot játszik, titkos, mélyen elfojtott agresszióját éli ki a pályán, és potenciális tömeggyilkos -hála istennek egy tömeggyilkosról, vagy iskolai lövöldözésről sem derült ki még, hogy korai éveiben műanyag golyókkal irtotta az ellenfeleit – nem. De azért erősen fegyver ellenesként nehéz volt benyelnem, amikor megjelent az első gépkarabély a lakásban. Aztán a második. Aztán a harmadik. Azóta meg nem is követem a dolgot. 

Egy nap arra érkeztem haza, hogy egy feltűnő helyre került egy hatalmas fegyvertároló. Mintegy belépve a lakásba, mindenki azt fogja hinni, hogy egy redneck családba érkezett, vagy őrültekhez, akikhez azonnal riasztani kell a TEK-et. Évekig könyörögtem, mire elköltözött onnan a fegyverarzenál. Azóta nem tudok úgy képet készíteni, hogy ne lógjon bele legalább egy fegyvercső, egy pisztolymarkolat, vagy valami hasonló.

received_490059275114940

De a legrosszabb akkor jött, amikor kiköltöztem félig a gardróbból és a ruháim helyét azóta átvette egy hadosztálynyi felszerelés, ruha és egyéb kiegészítő. Esküszöm, ha megszorulnak a szentendrei laktanyában a fiúk, hozzánk fognak bekopogtatni. Hát valljuk be, hány anya mondhatja el, hogy kiművelte magát, hogy mit jelent a woodland, a multicam, vagy a flectarn vagy akár huncam, hogy hetente jár a katonai boltba, vagy, hogy azonnal megmondja, hol vannak a Dunakanyarban airsoft pályák, és milyenek? És büszke vagyok rá, hogy tudom, melyik bokor előtt mutat a legjobban a beöltözött gyerek, ha fotózni kell. Sőt, vállaltam, hogy kiképzem a kutyát is, hogy parancsra kihúzza magát, és pózoljon, mint egy katonai jószág. 

A barátaim néha megkérdezik, nem félek-e, hogy militáns lesz-e a gyerek? Hogy, hogyan viselem, hogy fájdalmat okoz másoknak? Hogy mi, akik nem hiszünk az erőszakban, erőszakot gerjesztünk? Én meg erre elmondom, hogy ez pont olyan, mint amikor mi indiánosat játszottunk, és leszúrtuk az ellenfelet, vagy számháborúztunk. Csak itt a számok bekiabálása helyett a fegyverek dörögnek. Nem ismerek túl sok airsoftost, de azt gondolom, ezek a srácok és lányok pont olyanok mint bármelyikünk. Vannak köztük önteltek, félénkek, nagydumások, olyanok akik sokra vitték a munkájukban, és olyanok is, akik épp keresik a helyüket a világban. Mert az airsoft, vagy bármelyik másik, látszólag erőszakos játék valójában csak leképezése dolgoknak. De amivel anyaként bíztatom magam: legalább nem ül egész nap a gép előtt, hanem fizikailag és agyilag is lefárasztja magát. És ha ez közben boldoggá teszi, akkor miért ne csinálja?

Mocskos anyagiak 

Na ez egy neuralgikus pont. Az airsoft nem olyan mint a futás, hogy elég egy közepes edzőcipő, meg a macinaci, aztán mehet a maraton. (Igen tudom, futócuccokra is lehet irgalmatlan mennyiségű pénzt költeni,de azért mégis más). Szóval az airsoft sokba kerül. Akkor is, ha csak a minimálra megy rá az ember, vagy az anyja. Fegyver,biztonsági felszerelés, mégse lőjjék szemen az utódot, meg egy kis ez, meg egy kis az. A szentendrei katonai boltos már törzsvevőként kezel, a tévé szerelő bácsi rutinosan forrasztja össze a letört vezetékeket, és szeme nem rebben, amikor egy MP5- el szállok ki a kocsiból. És akkor még ott van a beugró a játékokra, és el is kell vinni a büdös kölköt, mert ezeket valamiért nem a Deák téren rendezik meg, hanem tuti a semmi közepén. De sebaj- bíztatom magam, legalább a gyerek boldog. Ja, és nem ül a gép előtt.