Az airsoft játékok rákfenéi Magyarországon

Kezdjük a dolgok elején; a magyarországi airsoft közösség igencsak szűk keresztmetszet. Az írásomban megfogalmazott kritikám nem, illetve nem csak a szervezőknek szól és nem csak rájuk vonatkozik, ugyanannyira felelős vagy TE is azért, hogy egy játék a tervek szerint működjön. Könnyű mindig másra kenni a sikertelenségét, kifejezetten könnyű a háttéremberekre, akik a mi pénzünkből próbálnak sokszor szarból várat építeni. Persze nem zárom ki a lehetőségét, hogy egy-egy szervezés önmagában is ötlettelen, netán élvezhetetlen, de azt kizártnak tartom, hogy szinte minden jelenlegi játékról úgy kell hazajönni, hogy lehetett volna jobb is, pedig sajnos ez a hazai tendencia.

Az író:
Sziasztok, Botond vagyok, az én cikkem fogjátok lentebb olvasni. Körülbelül két éve foglalkozom hobbi szinten airsofttal, kb. egy éve komolyabban. Azóta heti szinten vagyok megtalálható különböző airsoft játékokon. Nem csak játszom, de szerelek is, igaz most még leginkább csak a saját replikáim, de ki tudja, mit hoz a jövő. A Shadow Soldiers raj felderítője- és mesterlövészeként találkozhattok velem a pályán.A hátamon lógó fekete fa tusos és előagyas, PSO-val ellátott Dragunov az ismertetőjelem. A továbbiakban élménybeszámolókkal, tesztekkel és szerelési, finomhangolási tippekkel kapcsolatban olvashatjátok majd az írásaimat.

Nyilván ebben is lehet igazság, én sok budapesti, és környéki rendezvényen tapasztalom, hogy sokszor kicsúszik a szervezők kezéből az irányítás. Ez sem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen minden eseményüknek megfelelő kerete van, a szabályok világosak és azt se lehet mondani, hogy a játék nem pörög és nincsenek célok. A probléma inkább a dresscode megengedőségében illetve a játékosok hiányos ismereteiben keresendő

Vegyük egy játékkiírás öltözetre vonatkozó részét:

Egyik oldalon kifejezett terepminta, másik oldal civil/OD ruházat, taktikai mellény- lehetőleg egyszínű. Kiemelném a LEHETŐLEG szót. Gyakori játékosként (mondhatni mesterlövészként) megjegyezném, hogy a lehetőleg egyszínű mellény a gyakorlatban sosem egyszínű, ami azt eredményezi, hogy a civil oldalon barátságos rajok képesek perceket tűzharcban tölteni egymással. Mindez elkerülhető lenne, ha kerek perec kimondanánk, hogy: civil oldal – CSAK EGYSZÍNŰ TAKTIKAI MELLÉNY. Lehet, hogy elveszítene a szervező húsz-harminc játékost (ez mondjuk egy 200-250 fős játékon nem kéne, hogy annyira fájjon), cserébe azok, akik komolyan veszik az airsoftot, nem hónapokig győzködnék magukat azért, hogy kilátogassanak egy „LEHETŐLEG egyszínű mellényes rendezvényre”, márpedig a fix tábora ennek a sportnak ők.

1Persze, ez nyilván nem teljesen oldja meg a baráti tűz jelenségét, ami ugye már-már mindennapos egy nagy létszámú rendezésen. A probléma több gyökérről sarjad, amiből az elsőt már kitárgyaltuk és megállapíthattuk, hogy nagyrészt a szervező hibája (nem lehet a játékosokat hibáztatni, ha betartják a szabályokat, a szabályok pedig lehetőséget adnak erre). A probléma további okozói maguk a játékosok. Az ellenfél be nem azonosítása, az eszetlen lövöldözés a mozgásra és a rajok közti kommunikáció teljes hiánya általánosan jellemző napjaink átlag airsoftosára (tiszt. kiv.). A három probléma jellemzően egyszerre fordul elő, bár viszonylag könnyen elkerülhetők lennének, ha az ember venné a fáradtságot és várna pár másodpercet, amíg beazonosítja a célkeresztben található alakot, sőt, rádión akár le is kérdezhetné, hogy jár-e arra valaki a bajtársai közül. Annyi veszekedést, anyázást, magyarázkodást és rossz szájízt spórolnánk ennek a szimpla dolognak a betartásával, hogy hihetetlen. Persze valahol ebben az emberi természet is komoly szerepet játszik, elvégre sokan úgy vannak vele, hogy kezükbe került egy replika, amin van sorozatlövés funkció, úgyhogy mindenki hagyja őket békén, ők a mindent is ementálivá lyuggatják. Egyszerűen annyira könnyen beszerezhetők ma már ezek a játékszerek, hogy az emberekben nincs semmi felelősség, tisztelet, vagy félelem, ha ilyen légfegyverekről van szó. Ezzel csak az a gond, hogy az airsoft egy szimulációs játék, amit csinálnak, az meg cseppet sem életszerű, ráadásul felelőtlen, veszélyes és rombolja mások játékélményét. Ezzel az erővel arra hivatkozva, hogy megmozdult néhány levél, minden bokorba belőhetnék 45-ös bb-vel a biztonság kedvéért, mert jogot formálok rá, csakhogy az airsoftban CSAK célzott lövést lehet leadni! Ezt vagy mindenki betartja és mindenkivel betartatják/betartatjuk, vagy egy totális káosszal találjuk majd szemben magunkat, amit senki nem fog élvezni az ámokfutók gyülekezetén kívül, akik manapság rohamos ütemben szaporodnak. Ezzel a problémával pedig egy nagyobb, kifejezetten kardinális kérdéshez érkeztünk el.

A szabályok ismerete

Szent meggyőződésem, hogy a játékok 90 %-a azért válik sokak számára élvezhetetlenné, mert az airsoft tömeghobbivá válásával minden szabály ismerete nélkül huppanhatsz be az események sűrűjébe, sokszor úgy, hogy nem csak magadra, de mindenki másra is veszélyes vagy a környezetedben és nem nagyon láttam olyan szervezést, ahol ezt számon kérték volna. Rendszerint a civil oldalon játszunk a csapattal, aminek az az oka, hogy a terepmintások között több a tapasztalt játékos, akik nagyobb kihívást jelentenek, így minden alkalommal látok érdekes dolgokat: sorozat az épületben az aktuálisan megbeszélt szabályok ellenére (10 perccel azok tisztázása után), húsz méteren belüli lövés nagy torkolati energiájú replikával, a dobatás ismeretének teljes hiánya, sarkokon kilógó vakon tüzelő fegyverek. Önmagában mind megérne egy misét, de feleslegesen fejtegetném a mi-miért balesetveszélyes/szabályellenes kérdéskört. Egészen addig, amíg nem ébresztünk az ilyen emberekben kényszerérzetet, hogy másképp csinálják, nem fognak változni a dolgok. Egyszerű és népszerűtlen döntéseket kell hozni az ilyen helyzetek elkerülésére és a szabályok betartatására, amik kisseb szankciók vagy akár kizárás formájában kéne, hogy történjenek. Persze, tudom, mindig meg van mondva, hogy haza lesz küldve az összes anarchista, de valahogy ez sosem történik meg. (mély tiszteletem Kobzosnak, aki simán bárkit páros lábbal kirúg, aki képtelen szabályszerűen viselkedni) Ennyi, nem kell senkit nyilvánosan megalázni és nevetség tárgyává tenni, egyszerűen csak haza kell küldeni. Ha húsz embert kell hazaküldeni, akkor húsz embert kell, senkinek nem fognak hiányozni. Azt a 20×2-3 ezer forintot, meg nyugodtan szét lehet dobni a többi játékos között, egy-kétszáz játékos esetén a fejenkénti összeg igencsak kevésnek tűnik.2

Rádió

Ha van valami, ami nélkül nem működhet egyetlen játékszervezés sem, az a rádió. Nem csak a rendezőknek, de minden rajnak rendelkeznie kéne legalább egy rádióval, hogy kordában lehessen tartani az események folyamát. Ezek meglétét egy sikeres szervezéshez legalább annyira fontosnak találom, mint magát a MASZ betartatását. Egyszerűen nem lehet egy játékot sem megfelelően abszolválni megfelelő kommunikáció nélkül. Rajonként egy rádiónak kötelezőnek KELL lennie és pont. Tudom, ez sem olcsó mulatság, de én legalább olyan jónak tartom a bérelhető rádió ötletét, mint a bérfegyverekét és lassan el kéne gondolkodni rajta, hogy bevezetésre kerüljenek minden jelentősebb lélekszámú airsoft eseményen.

Célok és céltalanság; unalom a köbön

Ha jártál már nagy tömegeket megmozgató rendezvényen, akkor ismerős lehet a jelenség, hogy szinte belefásulsz, a sokszor, a kreativitást teljesen mellőző küldetésekbe. Ez is egy általános jelenség itthon, hogy egy-egy szervező már annyira beleunt a feladatkörébe, hogy képtelen kilépni a robbantsd fel ezt, foglald el azt, tartsd meg amazt szentháromságból. Szinte már idegesítő újra és újra és újra ezekbe a feladatokba botlani, még nekem is, aki csak nemrég kezdte a sportot. Pedig nem lenne ezekkel, önmagukban semmi gond, csak hiányoznak olyan, kisebb csavarok, amik egyébként nem lennének kivitelezhetetlenek egy kis plusz idő ráfordításával. Például bele lehetne csempészni a természetes versenyszellemet a játék több elemébe; egyes feladatok végrehajtásával előnyhöz lehetne jutni (előrébb tolt visszaálló, vagy lőszerutánpótlás), mások nem teljesítésével pedig hátrányba kerülni. Maga a játékos közösség is sokkal kontrollálhatóbbá válik, ha adunk nekik egy közös célt, amivel előnyhöz juthatnak és rá is kényszeríthetjük őket a kollektív kommunikációra, amivel több legyet üthetünk egy csapásra, arról nem beszélve, hogy még közelebb is hozzuk az embereket egymáshoz.

Kérdezni szabad és kell!

3Nem emlékszem már hol olvastam egy játékszervező tapasztalatait és tanácsait a szervezéssel kapcsolatban, de emlékszem kiemelte, hogy csak akkor lehet sikeres egy airsoft rendezvény, ha közben folyamatosan felmérjük a játékosok igényeit. Eddig két játékon kérdezték meg tőlem, hogy hogy érzem magam, hogy látom, mit kéne másként, mi tetszik, mi nem. A két játék szervezője ugyanaz volt. Nevet most nem mondanék, de ennyi figyelmesség nem árthat, ha sikeresek akarunk lenni a szervezésben. Tudni illik az egy évtizedek óta rossz stratégia, hogy a kereslet majd igazodik a kínálathoz. Korunk társadalma nem ehhez szokott és tulajdonképpen ez így teljesen jól van, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez a normális. Minden játékszervező kereskedő, aki a szolgáltatását adja el, amit a vevőkörhöz kéne igazítani, ha pedig rugalmatlan ennek tekintetében, úgy a vásárló előbb-utóbb keres egy másik lehetőséget. Annyival szívesebben járnának ki többen az ismeretségemből olyan helyekre, ahol figyelembe veszik azok igényeit is, akik nem BB-t locsolni mennek, hogy abból egy komplett rendezvényt össze lehetne hozni. Egyszerűen ott van a dolog kulcsa, hogy az új generációval érkező játékosok lövésigényét és a veteránok taktikai kihívások felé mutatott érdeklődését kéne egyszerre kielégíteni. Valljuk be, ez így megfogalmazva egyáltalán nem is olyan nehéz, ugye?

Konklúzió

A hazai airsoft szép lassan rétegsportból tömegsporttá növi ki magát, ahogy az olcsó, keleti replikák elárasztják az európai piacot. A szervezőknek így egy sokkal szélesebb réteg számára kell megfelelniük, ami manapság sokszor a régi motorosok és, a klasszikus értelemben vett, airsoftosok játékélményének rovására megy. A kapukat döngető új játékosok önhibájukból, vagy pont a tényleges szankciók hiánya miatt mentálisan felkészületlenül kezdenek bele az újdonsült hobbijukba, amivel nem csak magukat, de másokat és akár a hobbi jövőjét is veszélyeztethetik kicsiny hazánkban. Eljött az ideje annak, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektessünk itthon is a biztonsági előírások komolyabb betartatására, illetve arra, hogy a játékoknak egy sokkal szélesebb kör igényeit kell kielégítenie, ha tovább akarjuk fejleszteni a sportág hazai kultúráját. Ezért azonban nem csak a szervezők, de mi játékosok is felelősséggel tartozunk. Ezen gát megugrása egy kis odafigyeléssel és több idő ráfordításával nem lehetetlen és hosszú távon közösségünk célja kell, hogy legyen.

Írjátok meg véleményeteket a facebookon.