Vadászati kiállításon voltunk, de minek…

Folytatva a címben megkezdett gondolatot mondhatnám azt, hogy egy ilyen eseményen biztos vannak fegyverek, és kiegészítők, optikák, meg minden féle érdekes cucc. Na ezeket nem találtunk és az agancsokat is keveseltük egy kicsit.

Frissítés: Olvassátok el meg Maxii beszámolóját lenn a kommentek között a FeHoVa részről!

Szögezzük le az elején, hogy egyikünk se vadászik. Személy szerint nincs bajom vele, szoktam húst enni. Jól tudom, hogy a hamburgerben a marha, vagy a szarvas pörköltben a belevaló nem öko manók lelkes táncolása során jelenik meg a tányérunkon. Szóval bátran kijelenthetjük, hogy airsoftos és nem szakmai szemlélettel érkeztünk a Hungexpo területére október 6-án (ez a dátum később még fontos lesz).

A bejáratnál ásító, a sajtóból már legendássá vált gímszarvasbika szobor jól érzékelteti, hogy mivár majd ránk odabenn – fájdalom és agancs, bár agancsból lehetett volna kicsit több is. Az idő amúgy nekünk kedvezett, ilyen esős, szürke, hideg őszi napon a kutyának se volt kedve kimozdulni, bár a kiállítás kutya barát. Gyors fotózkodás után indultunk is a beléptetéshez miközben izgatottan kerestük a jegyvásárlás reményében kígyózó ember sorokat. Ehelyett ~4 pénztárt találtunk, egy-egy unalmában a telefonját nyomkodó pénztárossal. Ez volt az egyetlen sor a nap folyamán amit ilyen sikerrel vettünk.

Állítólag 10 tonna agancs.

Elsőnek a halas pavilon volt soron. Ez is az esemény fontos része, de nem vagyok oda a pecázásért. Az egész hajazott egy régi “Magyarország vizi világa” kiállításra, amit nyakon öntöttek egy vödörnyi hortobágyi pusztával. A múzeum érzést csak fokozta az iskolás csoportok tömege. Nyugodtan kijelenthetem, hogy legalább 8-10 csoporttal találkoztunk azalatt a pár óra alatt míg végig bandokoltunk az épületek útvesztőjében. Óvatosnak kellett lenned, mert ha elbambultál egy-egy érdekesebb installáción – vagy mondjuk az akváriumon, amiben dög nagy vizák úszkáltak – könnyen arra lehettél figyelmes, hogy 3 méter vastag gyerekfal vesz körbe.

A csarnokban sok nemzeti parkunk szerepeltette magát , ami egy nagyon jó kezdeményezés. Némelyik próbálkozott is egy-egy mini terráriummal, hogy odavonzon pár érdeklődőt, de a foltos szalamandrát leszámítva, elég elkeserítő látvány nyújtott mind.

Aggteleki foltos szalamandrák

Itt már éreztük, hogy valami nem stimmel. Az itthoni vizek élővilága szép meg minden, de mi nem ezért jöttünk. Hol vannak a fegyverek? A bejáratnál lévő nagy térkép alapján az E pavilonba kellett volna bejutnunk, de ott az őrök közölték, hogy “nem bejárat”. Persze azt már nem tudták megmondani, hogy merre van az az ajtó ami bejárat is egyben. Nem baj, van itt még pavilon – gondoltuk -, majd visszajövünk. A nemzetközi standok szépek voltak. Ha Etiópiába szeretnék vadászni menni, itt akár le is szervezhettem volna az utat – gondolom, nem próbáltam. Fegyverek még mindig nem voltak, de láttunk sok taxidermiát, amik körül – tekintettel a rengeteg gyerekre és kisgyerekes családra – táblák jelezték, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Agancsból is akadt pár, köztük ex és jelenlegi világrekordok, de még mindig keveseltük.

Ricsi, szép nagy szarvakkal

Itt találkoztunk az első érdekes elemmel, virtuális vadászat. Éreztem, hogy eljött a mi időnk. Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a kezelők ámulva vesznek körbe, a hangosbemondóban az extázistól túlfűtött hangon jelenti be a diszpécser, hogy az A pavilonban egy csodának lehetünk szemtanúi, a számítógép lángra kap, mert nem bírja számolni a pontokat.
– Hát igen,… airsoftozom. – ezt fogom mondani
Egyértelműen Isteni jel volt, hogy senki se állt sorba. Odaléptünk…
– Szeretnénk kipróbálni!
– Ja, persze. Mindjárt, csak várni kell egy pár percet. – jött az enyhén unott válasz a diákmunkástól, majd valamit megnyomott a pult alatt.
Utólag esküdni mernék rá, hogy valami központi megfigyelő/riasztó rendszert indított be, ugyanis mire fordultunk egyett a csarnokban hatan álltak sorba és minden állomáson játszott valaki. A nap hátralevő részében, ha megláttunk valamit és szerettük volna kipróbálni, varázslatos mód egy sor manifesztálódott oda a semmiből. Se íjászat, se virtuális lövészet se “muskéta”, semmi.

Elérkeztünk a félidőhöz, együnk. Utána megkeressük a fegyvereket – gondoltuk. A kaja sor egy megkerülhetetlen rész, és az étel mint olyan szerves része bármilyen eseménynek. A grillsimesek tudják miről beszélek. Kerestem a vegetáriánus falafelt babcsírával, de nem jártam sikerrel. Volt viszont kolbász, rablóhús, szarvas burger, szarvas pörkölt, lángos, cicege (tócsni, lepcsánka, harula, lapotyka,…), jófej kiszolgálók és árak! Két kolbi egy saslik 11 ezres. OMFG, mit csinál az a család aki ide kilátogat? Vajon az alsóregmeci, 6. osztályos Pistikének az anyukája pakolt uzsit, vagy finoman a zsebébe csúsztatott egy Szent Istvánt, hogy vegyen valami kis uzsit, ha megéhezne az egész napos kirándulás során?

A következő pavilon már jobb volt, legalább láttunk pár régi – és amúgy rohadt szép – vadász puskát, íjat, sólymokat. Majd jött egy egész csarnoknyi agancs és még egy kis taxidermia. Kicsit csalódottak voltunk, mert többre számítottunk.

Az utolsó csarnokban aztán megtaláltuk amit kerestünk. Fegyverek. Emlékeztek a Macaulay Culkin féle ’94-es Richie Richre? Van benne egy jelenet mikor a csúnya, gonosz igazgatóhelyettes bejut a Rich család széfjébe és az első pillanatban ámuldozik a rengeteg kincs láttán. Aztán rájön, hogy egy rakás szar amit lát? Körülöbelül így éreztem magam. A különbség az, hogy nem vagyok gonosz és a kiállításon látott dolgok igazából elég sokat értek. Volt ott gyémánt berakású, a kiállításra készült vadász puska – a licit akkor 18000€-n állt. Thermal scope-ok amiket nem használhatsz kis hazánkban (bár aki 5200€-t kiad egy thermal scope-ra, az lehet nem a Börzsönybe megy nyulat lőni vacsorára). Virtuális célba lövés amit nem tudtunk kipróbálni, még több drága over-under, golyós és sörétes. Itt mondjuk a thermal scope-ba sikerült belenéznünk, mert 2 darabot is ki lehetett próbálni és a beépített bér sorban állók csak az egyiket tudták elcsaklizni előlünk. Nagy feeling az biztos, tisztára mint az ARMA-ban.

Végül volt még egy magyar csarnok is ahol megtudtuk, hogy a nyúl 360 fokban lát, akkor is ha nem előre néz. Itt már untuk amúgy az egészet, fáradtak voltunk és menni akartunk haza. A ki-,bejáratnál újból találkoztunk a térképpel – sehol máshol nincs -, és megláttuk az apróbetűs részt. Október 4., 5., 6. zárva van a FeHoVa része a kiállításnak. Szóval nem tudom megmondani teljes bizonyossággal, hogy érdemes-e kimenni, de az tuti, hogy jól nézzétek át a kiállítás honlapján az információkat és vigyetek uzsit. Ja és ha agancsokat akartok látni, lehet csalódni fogtok.

One thought on “Vadászati kiállításon voltunk, de minek…

  • 2021.10.08. at 17:03
    Permalink

    Elolvasva a cikket alábbhagyott izgalommal, kevesebb elvárással, de csak elindultunk a vadászati kiállításra. Mivel a busz a 3. bejárat közelében tett le minket, így a G csarnoktól kezdve jártuk végig az egészet. Furdalt a kíváncsiság, hogy mi is lehet a B és az E csarnokban, hiszen csak annyit tudtam, hogy valami agrár témájú hely és termelői piac. A B csarnokba lépve 3 masszív, zöld traktor fogadott, melyekbe be lehetett ülni.. Illetve be lehetett volna. A belülről is megtekinthető traktornál 8-10 fős sor állt, de gondoltam ennyi várakozást megér a dolog. Éppen sorrakerültem volna, amikor az egyik rendező megjelent és szimplán becsukta az ajtót, mondván nem tudják felügyelni a dolgot, jöjjünk vissza később. Ez után rögtön a permetező és földmérő drónokra szegeződött tekintetem. Na, ezt meg kell nézni – gondoltam. A jelen lévő úriember, látva az érdeklődést rögtön érdekes információkat kezdett megosztani róluk, mintha legalábbis el kéne adnia nekem. Megköszöntem, majd továbbálltam.
    Útbaejtettem még az Országos Meteorológiai Szolgálat kis bemutató részlegét, hiszen ilyen is volt. Visszafelé nem titkolt szándékom lett volna végigpróbálni a hagyományos ízek szektor finomságait, azonban erre nem került sor, hiszen a legtöbb dolgot csak nézni lehetett.

    Irány a piac

    A piac csarnokába érve mintha egy másik világba csöppentem volna. Gyönyörű székelykapuk, színházi díszletbe illő standok, rokkán fonó, népviseleti öltözéket viselő idős hölgy, szalmabálák és rajtuk drónok. Hogy mi? Mit keresett ott az a 3 drón? Lehet, hogy csak nekem volt illuzióromboló, de szerintem nagyon rosszul festettek abban a környezetben. Nagy nehezen túltettem magamat a dolgon és továbbmentem, főleg, mert máskülönben eltaposott volna a hírtelen beözönlő tömeg. Nagyjából 15 perc alatt végigsodortak az egészen, még fotózni sem volt nagyon időm. Ez a csarnok rettentően elütött a többitől, de talán pont ezért is volt jó a program végére. A tervezett egész délutános nézelődésből 1 óra lett, utána már csak céltalanul mászkáltunk fel-alá és vártuk hogy végre indulhassunk haza. A kiállítás többi részéről egyezik a véleményem a fent leírtakkal – Vadászati kiállításon voltunk, de minek..

Vélemény, hozzászólás?