Vivax: Az L100A1 GBBR története

2008-ban fogtam bele a komolyabban az airosftba, egy barátommal közösen és mindketten a hadipuskák replikái közül választottunk magunknak fegyvert. Így esett az én választásom a Cyma M14-es puskára, míg ő egy CA G3SG1-et vett. Nálam megszokott, hogy a fegyverek jönnek mennek a kezeim között, így röpke 3 évvel később ez a fegyver már a saját arzenálomat erősítette. Ekkor fertőzött meg a HK G3 és lett az elsőszámú kedvencem.

Az éles eredetije 1959-óta húzza a német (majd később a fél világ) katonáinak a vállát. A görgőzáras fegyvercsalád első tagja a kilencvenes évek végéig maradt a Bundeswehr alaptípusa, több millió darabot gyártottak belőle. Több ország (Szaud-Arábia, Irán, Törökország) nemcsak rendszeresítette, hanem licensz alapján gyártotta, gyártja máig. Felvevőpiacát az említett közel-keleti térségen kívül a Távol-Kelet és Dél-Amerika adta. A rohampuska alváltozatai az évtizedek során többfajta csőhosszal, többfajta kaliberben (köztük 7,62×39- ben is!) készültek, ismertebb közülük a H&K33 kereskedelmi néven gyártott 5,56×45-ös kivitel, melyet rendőri különleges egységek mellett a brazil és a maláj hadsereg is rendszeresített. „Civil”, sportlövőknek, tartalékosoknak szánt változatai is léteztek. A G3 karrierjének eddig utolsó mozzanata az volt, amikor (az USA-t megelőzve, akik az M14-et vették elő középtávra) az Afganisztánban harcoló német egységek 2006 után saját erős kivitelezésben céltávcsövekkel és egyéb korszerű kiegészítőkkel látták el a depókból előszedett G3-kat, és támogató mesterlövészpuska (designated marksman rifle – DMR) szerepkörben alkalmazták azokat. Érdekességként jegyzem meg, hogy a G3 tervei a német állam tulajdonában vannak és nem a H&K-nál.

Ezután a kis kitérő után visszakanyarodnék az airsoft vonalra, hogy eljussunk a címben szereplő fegyverhez.

Az idők során nagyjából 15-20db HK G3 volt a tulajdonomban, és kisebb nagyobb megszakításokkal, szinte mindig állt/áll egy a sarokban. A haverok csak úgy jellemeztek, hogy “a G3 póféta”. Igen tökéletesen fedi a valóságot, mert nálam az első számú favorit. Annak ellenére, hogy egy nem túl rövid fegyverről, beszélünk, számomra tökéletes, mint formájában, mint súlyelosztásában. A kezeim között megfordult temérdek fegyver közül mindig is ez lesz az, amit úgy használok, mintha a kezem meghosszabbítása volna. Az elején hátrányaként a kevésbé karácsonyfázhatóságát tudtam volna felróni, mert régebben szinte semmi taktikai kiegészítő nem volt az airsoft G3-hoz. Ezt igyekeztem kreativitással abszolválni. Azaz magam álltam neki szerelékekkel és kiegészítőkkel tele pakolni a fegyvert, hogy lámpát, mellső markolatot, bipodot tehessek rá. Ezt követte már magának a puska tokjának módosítása. Fórumokat olvasva jöttem rá, hogy a CA G3, Mp5 és HK33 részben kompatibilis egymással, így először egy MC51 SBS-t készítettem magamnak, majd ezt követte több G3K, ami a Gewehr 3 rövidített változata volt. Ez a 175cm magasságomhoz jobban is passzolt.

A mellékelt képeken láthattok párat az akkor készült fegyverekről.

01

02

03

Ahogy a technológia fejlődött úgy jelentek meg előbb a kevésbé, majd később sikeresebb gázos rendszerű karabélyok és puskák is. Többször is fel-fel röppent annak a híre, hogy egyik másik airsoft fegyvergyártó nekiáll gázos G3 konverziónak. Sajnos 6-7 évig csak csorgattam a nyálamat, mert vagy vakvágányra futott a projekt, vagy kacsának bizonyult a hír. Aztán egy szép napom az LCT nevű tajvani gyártó előrukkolt egy képpel, amin egy airsoft HK G3 szerepelt és a mellette olvasható reklámszövegből kiderült, hogy lemezsajtolásos technikával, acélból fogják készítik majd az AEG-eket. Felcsillant a szemem, mert tudomásom volt róla, hogy az LCT és a VFC jó kapcsolatot ápol egymással, így biztosra vettem, hogy lassan eljön az én időm, és vége kijön a gáz blow back Gewehr Drei.

Nagyából egy évvel a megjelenést követően Németországból be is rendeltem a replikát. Két okból esett arra a boltra a választásom:

  • Akciós kínálatukban a fegyveren kívül volt egy plusz tár, egy 120cm-es cordura
    fegyvertáska, 1 kiló, 0.30-as G&G BB. Mindezért 500€-t kértek.
  • Az ottani jogszabályoknak megfelelően csak egyeslövés van a fegyverben, viszont
    mivel alapvetően DMR szerepkörre szántam még örültem is, hogy nincs benne sorozat
    lövés funkció.

A németesen elegáns fegyverdobozt kibontva, első benyomásra egy masszív, az élessel szinte megszólalásig hasonlító airsoft fegyvert tartottam a kezemben. Az is kiderült, hogy a replika tényleg tökéletes mása az eredeti puskának, hiszen a kiegészítők helyi jogszabályok keretekein belül, éles alkatrészekkel (tusa, válltámasz, előágy, bipod, irányzékok, lángrejtő, hord fogantyú) is felruházhatók. Meg is indult a felnőtt legózás, ugyanis a német ZIB Militaria oldalon temérdek kiegészítő elérhető volt, hogy kiéljem magam ezen a téren.

04

Kívül szinte minden acél, aminek annak kell lennie. A belsejében az elsütő házon belüli alkatrészek és a hopup kamra spiáter, viszont egy év használat után sem gondolom, hogy egyből aftermarket cuccokhoz kellene nyúlni. Az említett hopup kamra számomra az etalon. Tökéletes a lenyomó, a gumi és a cső szája is ahhoz, hogy a gyári konfiguráció megmozgasson és nagy lőtávra ellőjön akár 0.48-as bb-t is.

05

A képen szereplő Maple Leaf gumi tartósan bele sem került, mivel sokkal gyatrább anyagminőségű volt, mint a gyári VFC.

Nagyon meglepett, hogy egy átnézést, zsírmentesítést követően gyakorlatilag dobozból játszható fegyvert készített az a VFC, aminek az első generációs fegyverei közel sem voltak eddig tökéletesek. Amit hátrányként fel tudok róni és ez alapján biztos vagyok, hogy nem is lesz sláger termék, az a maximum 20bb-t fogadó tár, ami ráadásul arany árban van. Postával nagyjából 80€-t kérnek érte,  miért már használható gbb pisztolyt is kapunk. Mindezt leszámítva egy kicsit sem bántam meg a projektbe ölt forintokat….(„Ennyiből a feleségét is elvihette volna egy all inclusive nyaralásra.” 😀)

06

Miután elkészült a DMR verzió, azon kezdtem gondolkodni, hogy jó lenne valami még ennél is egyedibb fegyver készítésébe kezdeni. Bújni is kezdtem a netet és rábukkantam a brit Andy Jamison cikkére, ahol egy 1991-es fotón szereplő csakugyan brit ejtőernyős G3K-ját építette meg 100%-os hasonlóságban.

Igazi mestermunka, itt megtekinthetitek: LINK

Ez a cikk meg is adta a kezdő lökést, így beszereztem még egy VFC G3-at (egy G3 nem G3 😀), amit alapos mérlegelés és méretezés után átadtam Pálla Barnának, aki igazi vasasos. Vele finomítgattunk a terveket, amit követően gondos kezei levágták a felhúzó házat a tokfelsőn, lerövidítették a külsőcsövet, és elkészítettek egy rövidebb csőtorkoalatot is.

07

08

09

Eközben jómagam beszereztem egy műanyag NAVY tokalsórészt, egy LCT betolható válltámasz adaptert, amire felkerült a pofadékos válltámasz.

navy

010

011

Mivel erre a tokméretre maximum az éles HK33 frontja menne fel, (ami egy kisebb vagyonba kerül), a vékony, teljes hosszúságú G3 előágy vágása és megmunkálása mellett döntöttem. Volt rá próbálkozás, hogy 3D nyomtatóval készíttetek rá egy M-lock rendszerű ágyazást, de az zsákutcának bizonyult. A front kapott egy szalagkapcsolós fegyverlámpát, és egy mellső markolatot. Az optikához beszereztem egy alacsony szereléket, és már lehetett is összeépíteni az egészet.

012

Nagyjából egy hónapos munka és gyűjtögetés után összeállt a képen szereplő végleges formája a puskának.

013

014

015

Büszkén mondhatom, hogy valószínűleg az első „brit” G3K, azaz az L100A1 tulajdonosa vagyok az országban. Legjobb tudásom szerint 10 darabnál több nincs ezekből a világon.

Források:
http://retrorifleblog.com/g3ka4s-of-the-uk/

https://www.shootingpress.hu/egy-nemet-sikertortenet-a-heckler-und-koch-gorgozaras-fegyvercsaladja/

https://thereptilehouseblog.com/2019/07/29/done-right-andys-untamed-uksf-g3-project/?fbclid=IwAR3pYoXhqRskXWxojgIgGDqFVzYAQF-dPurhE1iqeVLhPrb2cHLpO6UqvqI

A fegyverről készült nagy felbontású képeket itt találjátok:
https://imgur.com/gallery/ExBTXQa
https://imgur.com/gallery/HtefdZv
https://imgur.com/gallery/Yz2Qdgh
https://imgur.com/gallery/X8ywbyW
https://imgur.com/gallery/gr4r0Sm

016

Vivax